Csak őszintén!

Igehirdetés Ám 5, 21-24 alapján

Elhangzott 2020. február 23-án Sopronban, a Fabricius Endre Evangélikus Szeretetotthonban

El Greco: A Templom megtisztítása

A kép forrása: https://www.adorans.hu/node/2187

21Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket,

ünnepségeiteket ki nem állhatom!

22Ha égőáldozatot mutattok be nekem,

vagy ételáldozatot,

nem gyönyörködöm bennük.

Rá se tekintek a békeáldozatra,

melyet hizlalt állatokból mutattok be!

23Távozzatok előlem

hangos éneklésetekkel,

hallani sem akarom lantpengetésteket!

24Áradjon a törvény, mint a víz,

és az igazság, mint a bővizű patak!

A mai vasárnappal megérkeztünk böjt küszöbéhez. Hamvazószerdán megkezdődik a 40 napos böjt, a megtérés és gyógyulás ideje. Igehirdetési alapigénk megdöbbentő indulatossággal hív meg bennünket erre az útra.

            „Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom!” Gyűlölet, harag, és megvetés sugárzik az Isten szavaiból, a szeretet Istenének a szavaiból! Hogyan lehetséges ez? Úgy, ahogyan lehetséges volt, hogy Jézus azt mondta a képmutató írástudóknak és farizeusoknak: „Kígyók, viperák fajzata!” Vagy ahogyan megtörténhetett, hogy Jézus a templomban felborította a pénzváltók és galambárusok asztalait, korbácsot font, és kiűzte őket a templomból. Szent harag ez, ami nem az ember ellen, hanem az emberért tombol. Akkor, amikor az ember azt gondolja, hogy áldozattal, ünnepséggel vagy akármivel megvásárolhatja Istent. Akkor, amikor az ember megcsúfolja az Isten és az ember közötti szeretetkapcsolatot, és üzleti kapcsolattá akarja lealacsonyítani.

            Ez történt Ámósz próféta idejében. Tökéletesen kivitelezett fényes istentiszteletek, hízlalt állatokból bemutatott áldozatok, lenyűgöző zenés liturgia folyt a jeruzsálemi templomban. Mindeközben azonban nem az Istenben bíztak, hanem pogány istenségekkel foglalkoztak. A gazdaság virágzása ellenére pedig a nép nagy része nyomorba jutott, hogy a vezető réteg arcátlanul meggazdagodhasson.

           

            Két héttel ezelőtt, Hetvened vasárnapján Dániel próféta bűnvalló imádsága kapcsán beszéltem a Testvéreknek a szerelmes Istenről. Aki – bár tudta, hogy Ádám és Éva vétkeztek -, „szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben”, hogy találkozhasson szeretett teremtményeivel. Aki vágyik arra, hogy velünk lehessen. Aki mindennél jobban vágyik arra, hogy szerethessen bennünket.

            Amikor ez az Isten azt mondja: „Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom!”, akkor szó sincs arról, hogy bennünket gyűlöl, bennünket vet meg, vagy mi lennénk azok, akiket ki nem állhat! Nem rólunk beszél ilyen elutasítóan, hiszen minket halálosan szeret, hanem a lélektelen, rutinszerű, kiüresedett vallásgyakorlatról. Mert a szerelmes Isten ránk vágyik, nem kötelességből eldarált imádságokra, vagy üzleti kapcsolatra, amelyben mi okosan imádkozunk és istentiszteletre járunk, Ő meg majd cserébe kellemes életet biztosít nekünk.

            Testvéreim, böjt küszöbén, az Istenhez való megtérés idejének kezdetén az Isten őszinteségre hív minket. Őszinte önmagunkba nézésre, és őszinte kapcsolatra. Ebben nincs helye a képmutatásnak és alakoskodásnak, nincs helye a bűnök takargatásának, nincs helye az adok-kapok gondolkodásnak vagy a puszta megszokásból történő üres vallásosságnak. Mert az olyan, mint a kiszáradt folyómeder. Végtelenül szomorú, ha az életet adó víz medrében nincs semmi! Ott nem lesznek virágzó növények, oda nem járhatnak az élőlények felüdülni.

            De böjt küszöbén azt is be kell látnunk, hogy mi nem vagyunk képesek életadó forrást fakasztani sem a saját az életünkben, sem mások életében. Nem vagyunk képesek sem magunkat, sem másokat újjászülni. De van Valaki, aki ezt nemcsak képes megtenni, hanem akarja is! Ez a Valaki azt mondta: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10, 10b) És ez a Valaki képes volt arra, hogy elinduljon Jeruzsálembe, pedig tudta, hogy „pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik” (Lk 18, 32-33). Jézus tudta. Mégis elindult, mégis végigcsinálta. Mert az Isten halálosan szerelmes Isten, aki igaz és szenvedélyes szeretetkapcsolatra és örök életre hív bennünket!

            Ezzel a meghívóval, ezzel a szerelmes levéllel induljunk el a böjti úton, hogy találkozhassunk szerelmes Istenünkkel! Nem magunkban bízva, hanem Jézushoz kiáltva, aki nekünk is látást adhat, mint a jerikói vaknak. Hogy tisztán lássuk önmagunkat, és tisztán láthassuk az Isten irántunk való kegyelmes szeretetét Jézusban. Ámen.