A kulcs: Jézustól kérni

Igehirdetés Mk 9, 24 alapján

Elhangzott 2020. január 1-én Sopronban, a Fabricius Endre Evangélikus Szeretetotthonban

A kép forrása: http://www.bobsiemon.com/Products/1203-pewter-key-keychain-jesus.aspx

 „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!”

2020. január 1. van. De nem csak azért tartunk ma istentiszteletet, mert elkezdődött az új naptári év, hanem azért is, mert ma, Karácsony nyolcadán emlékezünk meg Jézus körülmetéléséről, és ünnepeljük Jézus szent nevét. Csodálatos dolog, hogy minden naptári év első napján Jézus nevére figyelhetünk, mert Jézus neve azt jelenti: Szabadító.

Az idei év igéje egy olyan történetből való, amelyben megmutatkozik az, hogy Jézus a Szabadító. Ez az igevers: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” a néma lélek kiűzésének a történetéből való. Amikor Jézus és három tanítványa lejönnek a megdicsőülés hegyéről, a többi tanítványt nagy sokaság és vitatkozás közben találják. Kiderül, hogy egy édesapa elhozta Jézushoz némaságban és epilepsziában szenvedő fiát, hogy gyógyítsa meg. Jézus távollétében a tanítványokat kérte meg, hogy űzzék ki fiából a néma lelket, de ők nem tudták megtenni. Ráadásul írástudók is jelen voltak a tömegben, akik elkezdtek vitatkozni Jézus tanítványaival. Ez tehát az a jelenet, amellyel elkezdődik a néma lélek kiűzésének története.

Nem fogunk kitérni a történet minden mozzanatára, hanem csak néhány igeversre fogunk koncentrálni. Először is nézzük meg, ki mondja kinek, és miért, azt a mondatot: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!”

Bizonyára tudják a Testvérek a választ: a beteg fiú édesapja mondja Jézusnak: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” Na de, hogyan jutott el az édesapa eddig a segélykiáltásig? Úgy, hogy amikor Jézus és a kétségbeesett édesapa végre találkoznak egymással, Jézus nem lép egyszerre a tettek mezejére. Nem űzi ki egyből a néma lelket, nem gyógyul meg azonnal a fiú. Mert Jézus először azt akarja, hogy az apa beszélhessen nyomorúságukról, gyermeke életveszélyes állapotáról. „Mennyi ideje, hogy ő így van?” – kérdi Jézus az apát. Hadd mondhassa el Neki, Jézusnak, hogy „Gyermekkora óta. Sokszor vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa.” És hadd derüljön ki: ez az édesapa úgy jött Jézushoz, mint aki elkeseredettségében minden lehetőségbe belekapaszkodik. Még nincs igazi bizalom a szívében Jézus iránt, de mivel bizonyára hallott Jézus csodáiról, tesz egy újabb próbát fia meggyógyíttatására. Ezért azt mondja Jézusnak: „ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!”

Ez az ember még nem tudja, kivel áll szemben. Még nem tudja, hogy Jézus képes segíteni, képes minden betegséget meggyógyítani, minden ördög felett győzedelmeskedni, képes bennünket még a haláltól és a bűntől is megszabadítani. És azt sem tudja, hogy Jézus nemcsak képes minderre, hanem akarja is. Olyannyira, hogy az életét adja értünk.

Ezért Jézus így válaszol az apának: „Ha lehet valamit tennem? – Minden lehetséges annak, aki hisz.” Jézus szavai egyrészt megaláznak, észhez térítenek minket, hiszen rámutatnak az igazi a bajunkra: a hitetlenségünkre. Másrészt utat is mutatnak: „Minden lehetséges annak, aki hisz.”

Jézus vesénkbe látó szavai nyomán – egyes kéziratok szerint könnyhullatással – tör ki az édesapából a segélykiáltás, amely mindannyiunk kiáltása lehetne Jézushoz: „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” Úr Jézus Krisztus! Nem tudok hinni! Most megértettem, hogy erre van szükségem, és szeretnék is, de nem tudok! Elismerem, hogy Te vagy az, aki segíthetsz rajtam, és mindent megadhatsz, amire szükségem van. Mégis ott van bennem a bizalmatlanság, a hitetlenség és a hűtlenség. Segíts rajtam!

Segítséget kérni Jézustól, Jézustól kérni a segítséget: ez a kulcs. Miután Jézus meggyógyította a néma, süket, és epilepsziás fiút, és a tanítványok magukra maradtak Jézussal, megkérdezték Őt: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Jézus pedig ezt válaszolta nekik: „Ez a fajta semmivel nem űzhető ki, csak imádsággal.” Mi az imádság? Istenhez fordulás, az Istenben való hitünk, bizalmunk megnyilvánulása. Vagyis amiképpen az édesapa egyedül Jézustól várhatott igazi segítséget, úgy a 12 tanítvány, és mi, mai tanítványok is egyedül Jézustól és a mennyei Atyától várhatjuk az igazi segítséget. Ez az, ami segíthet rajtunk, szeretteinken, Otthonunk közösségén, gyülekezetünkön, az országunkon és az egész világon. A Jézus Krisztusban való hit, önmagunk és egész létezésünk rábízása Jézusra.

Testvéreim, a naptári év első napján, a szívünk tele lehet hálával, hogy az Isten idáig megtartott minket, de talán ott bujkál bennünk a bizonytalanság is: Vajon mit hoz számunkra a 2020. év? Jézus szent nevének ünnepe arra hív bennünket, hogy bízzuk magunkat ebben az esztendőben is a Szabadítóra, Jézusra. Ő az, aki képes, és meg is akar szabadítani minket hitetlenségtől, betegségtől, bűntől, haláltól. Ő az Üdvözítő, aki segít rajtunk, és az egész világon. Ámen.