Az élet könyve

Igehirdetés Jel 20, 11-15 alapján

Elhangzott Pilisen, 2010. november 7-én

11És láttam egy nagy fehér trónust és a rajta ülőt: színe elől eltűnt a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. 12És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. 13A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. 14És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava. 15Ha valakit nem találtak beírva az élet könyvébe, azt a tűz tavába vetették.

A múlt szombaton vonattal utaztunk a férjemmel Vas megyéből Budapestre és olyan kevesen voltak a vonaton, hogy egy ideig egyedül utaztunk a kocsirészben. Aztán az egyik állomáson felszállt egy fiatal és egy középkorú férfi. A fiatalról – mivel jó hangosan beszélt - kiderült, hogy református teológus. Kiderült az is, hogy a másik férfit csak most ismerte meg és a vallásról beszélgettek. A teológus nagy hévvel hirdette a férfinek az evangéliumot, hogy Jézus által örök életünk van. És akkor a férfi egyszer csak közbevágott: „Engem aztán hagyjanak békén a halálom után.” Engem hagyjanak békén a halálom után.

Egészen megrázott engem ez a mondat. Valószínűleg a teológus fiút is, de aztán valahogyan feltalálta magát. A beszélgetés többi részére már nem is figyeltem, csak azon gondolkoztam: Miért mond ilyet egy ember? Hogyan juthatott el idáig? Vajon mit kellett megélnie ahhoz, hogy ezt mondja? Szeretet nélküli életet? Szenvedéseket és alig elviselhető terheket? Vagy azért beszél így, mert nem ismeri Istent? Nem tudja, hogy KI az, akivel találkozunk majd feltámadásunkkor? Nem tudja, hogy milyen az Isten és mit tett érte? Mennyire szereti őt?

Vagy úgy van Istennel, mint egy régi ismerőssel, hogy tudja Róla, hogy mindig vár rá, de ő nem törődött Istennel, és kellemetlenül érezné magát, ha egyszer mégsem kerülhetné el a találkozást?

A mai igénk azt mondja, Testvéreim, hogy egyszer meg kell, hogy álljunk az Isten előtt, akár akarjuk, akár nem. János, a Jelenések könyvének írója látomásában látta a „trónon ülőt”, azaz Jézust, előtte állva a halottakat, majd feltámadt a többi halott is és mindenki ott állt Jézus előtt.

Olyan sokszor gondoljuk azt, hogy rengeteg a kérdésünk az élettel, a halállal, az örök élettel és Istennel kapcsolatban. De a Biblia mindent elmond, amit valóban szükséges tudnunk! Így elmondja azt is, hogy igen, egyszer mindannyiunknak meg kell állnunk a feltámadott Jézus előtt. És akkor már nem lesz kérdés senki számára, hogy Ő az Úr. És akkor már nem változtathatunk az életünkön, hanem könyvek nyittatnak ki és ezek a könyvek a mi cselekedeteink könyve lesznek. Minden ott lesz. Lesz egy könyv az én tetteimről, Lázárné Tóth Szilvia cselekedeteiről. És lesz a tiédről is, Testvérem. Vajon mi lesz abba beírva? Vajon tetszik-e majd Istennek?

Ha saját magunkban bízunk, hogy a mi könyvünk szép, ha a saját tetteinkben, a jól élt életünkben reménykedünk, akkor meg is kapjuk azt, amit tetteinkért érdemelünk. De emlékezzünk csak egy picit arra, hogyan magyarázza Jézus a törvényt, mit mond az egyes parancsolatokról a Hegyi beszédben. Gondoljunk csak arra, hogy Jézus azt mondta: „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, (…) aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére.” és ez még csak egyetlen mondat Jézus törvénymagyarázatából.

Ha önmagunkban és a tetteinkben bízunk, a Cselekedetek könyve szerint leszünk megítélve és semmi jót nem remélhetünk.

De Isten nem állt meg itt. És a Biblia sem áll meg itt! Hanem elmondja, hogy van másik út! Van reménység! Van egy másik könyv: az ÉLET könyve! És akinek a neve bele van írva az élet könyvébe, az üdvözül.

De vajon kinek a neve van beleírva az élet könyvébe? Annak a neve, aki nem saját magában és nem a cselekedeteiben bízik, hanem egyedül Jézus Krisztusban. Jézusban, aki azért halt meg a keresztfán, hogy a mi bűneink büntetését elszenvedje, és nekünk ne rettegéssel kelljen az Isten elé állnunk. Úgy kerülhet bele a mi nevünk is az élet könyvébe, ha hiszünk Jézus Krisztusban.

Hinni Jézus Krisztusban. Ez olyan egyszerűnek hangzik. De mit is jelent ez a hit? Azt jelenti csupán, hogy elmondom az Apostoli Hitvallást? Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében… Vagy azt jelenti, hogy elmondom, hogy én keresztény vagyok, evangélikus vagyok és eljövök a templomba?

 Tudjuk, hogy ennél a hit sokkal több ennél. Kapcsolat az élő Istennel. Bizodalom az élő Istenben - ahogyan Luther mondja. És ha folyamatos, élő kapcsolatban vagyok az Istennel, találkozom Vele az igében, az igehirdetésben, az úrvacsorában, az életem különböző történéseiben, ha beszélek vele imádságban, az hatással lesz rám, hatással lesz az életemre, az formálni fog engem.

Ennek a hétnek az igéje úgy hangzik felénk: „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!” Ma itt van a lehetőség, hogy megismerjük Istent, hogy milyen is Ő valójában. Itt van a lehetőség, hogy találkozzunk Vele.

Itt van az idő, hogy ha eddig még nem hallottuk, akkor most meghalljuk: Isten nem azt akarja, hogy félelemből higgyünk Benne. Nem azt akarja, hogy az ítélettől való rettegés úgy hajtson Őhozzá, mint valami rettenetes Bíróhoz, akit nem lehet szeretni, csak félni. Ladislaus Boros, jezsuita szerzetes írta, hogy „Senki sem kárhoztatható azért, mert olyan családba született, ahol soha nem tapasztalta meg a szeretetet, és ezért soha nem is érthette meg, hogy milyen az Isten. Senki sem kárhoztatható azért, mert valószínűleg egy olyan Isten ellen fordult, akiben csak a parancsolatok Istenét, egy szörnyű zsarnokot látott. Senki sem kárhoztatható azért, mert megvetették, lenézték, lebecsülték és lelkileg is megbántották, ezért minden ellen lázadt, még az Isten ellen is.”

Isten azt várja, hogy szeressük Őt. Ne az ítéletétől rettegjünk, hanem lássuk meg az Ő szeretetét, vegyük észre, hogy Ő pont ettől az ítélettől, pontosabban annak következményétől, a büntetéstől akar megmenteni bennünket! Ezért küldte el Jézust, hogy megmentsen bennünket! Már most! Már itt a földi életünkben!

Dino Buzzatti, 20. századi olasz író írt egy novellát, amelyben a főszereplő lejut a pokolba, és megdöbbenésére a pokol ugyan úgy néz ki, mint a mostani valóság. Szürke emberek szürke arccal szürke ruhában, kocsisorok a dugóban, mindenki csak megy a maga dolgára, mindenki hideg és érdektelen a másikkal szemben.

Vajon nem éljük-e meg a poklot akkor, amikor Isten nélkül, az Ő formáló szeretete nélkül, remény nélkül élünk? Vajon nem tapasztalja-e meg a poklot már itt a földön az az ember, aki azt szeretné, ha békén hagynák őt a halála után? Igen, a poklot, a szerető Isten hiányát már itt a földön megismerjük.

 De megtapasztalhatjuk a mennyország morzsáit, darabkáit is, amikor Istennel találkozunk, amikor az Ő Szentlelke működik az életünkben! Átélhetjük a hétköznapi mennyországot egy olyan közösségben, ahol igazán szeretnek és elfogadnak és ennek a szeretetnek az eredményeként fejlődni tudunk és megtapasztaljuk, hogy az elfogadottság érzése milyen csodálatos dolgokat képes kihozni belőlünk!

Testvéreim, ma van a kegyelem napja. Ma megvallhatjuk Isten előtt a vétkeinket, a legnagyobb bűnünket is, hogy nem szeretjük Őt igazán. És Isten a szemünk elé állítja az Ő szent Fiát, a mi Megváltónkat. Szemünk elé állítja Jézus keresztjét, hogy emlékeztessen bennünket: Érte megbocsátja minden megbánt bűnünket. És az úrvacsorában, amit ma magunkhoz vehetünk, Isten megerősíti bennünk azt a hitet, hogy Ő Jézus által a mi Atyánk lesz! És úgy várhatjuk a feltámadást és az örök életet, ahogyan a kisgyermek várja az édesapjával való találkozást és ahogyan Gyökössy Endre mondta: „Az Atya a tenyerén tart minket. A halállal áttesz bennünket a másik tenyerébe – ennyi az egész.” Ámen.

Imádkozzunk! Istenünk köszönjük, hogy mennyei Atyánk vagy. Köszönjük, hogy nem akarod, hogy elvesszünk, hanem azt szeretnéd, hogy örök életünk legyen és már itt a földön megtapasztaljuk országodat. Kérünk, munkálj bennünk Szentlelkeddel élő hitet, hogy nem félelemmel, hanem vágyakozással várjuk a Veled való találkozást. Jézus nevében kérünk. Ámen.