A Szentháromság titkát nem fejtjük meg, de...

Igehirdetés Mt 28, 16-20 alapján

Elhangzott: Sopron, 2013. Szentháromság ünnepén

„A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. 17Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. 18Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.  19Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,  20tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Keresztény Gyülekezet, Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Szentháromság ünnepe van ma, mégsem a különös keresztény számtanról fogunk ma gondolkodni, miszerint a Szentháromság Isten EGY Isten. Nem azt fogjuk boncolgatni, hogy hogyan lehet, hogy az Atya, Fiú, Szentlélek Isten három személy, mégis egyetlen Isten.

Mert a végén még úgy járnánk, mint a híres legenda szerint Szent Ágoston, aki egyszer a tengerparton sétált és a Szentháromság titkán elmélkedett. Egy nap csak észreveszi, hogy egy apró gyerek kagylóval a tenger vizét egy gödröcskébe iparkodik átmeríteni. Megkérdezte tőle, mit művel? A kisfiú bátran megfelelt: látod, a tenger vizét akarom ide átönteni. Gondolod, hogy ez sikerül? – kérdezte a püspök. Miért ne hinném – válaszolt komolyan a fiúcska, aki Isten angyala volt – te is hiszed, hogy felelni tudsz arra, amire még senki sem tudott. Sokkal könnyebb nekem a tenger vizét e lyukba merítenem, mint az embernek Isten lényét kifürkészni.

            Ezen a mai vasárnapon tehát nem a Szentháromság Isten titkával foglalkozunk, hanem Jézus Krisztusra figyelünk. „Jézus mutatja meg, és hozza közel Istent, Jézus az, akiben Isten Atyánkká lesz, Jézus az, aki a Szentlélek elküldésével a világ végezetéig” velünk lesz (Magassy Sándor). Figyeljünk hát Jézusra, és az Ő szavára.

           

            Az igeszakasz, amelyet felolvastam, Jézus mennybemenetelének történetéből való. Miután Jézus feltámadt, és 40 napon keresztül megjelent tanítványainak, végül összehívta őket Galileában, hogy mennybemenetele előtt még utoljára szóljon hozzájuk itt a földön. Máté evangélista leírása szerint a legszűkebb tanítványi kör, a 11 tanítvány volt jelen. Hiányzott Júdás, aki elárulta a Mestert, és öngyilkos lett, és még nem választották meg a helyére Mátyást. Ezért csak csonkán, hiányosan jött össze a tanítványi csapat.

Ráadásul, amint az igében hallottuk, amikor a tanítványok meglátták Jézust, és leborultak előtte, „kétségek fogták el őket”. Hogy miért, azt nem tudjuk. Abban már biztosak lehettek, hogy Mesterük feltámadt a halottak közül, él és törődik velük. De lehet, hogy még nem egészen értették, hogy mi fog kisülni ebből az egészből. Nem tudták, hogy Jézus meddig marad a földön. És ha felmegy a mennybe, akkor mi lesz velük. Vagy talán önmagukban kételkedtek. Ugyanolyan egyszerű emberek voltak Jézus mennybemenetelekor is, mint amikor Jézus annak idején elhívta őket tanítványnak. És még mindig ijesztő volt számukra, hogy más utat járjanak, mint a többi ember a környezetükben.

De azért mégis leborultak feltámadott Mesterük előtt. Kétségeikkel, félelmeikkel, hiányosságaikkal együtt is leborultak Jézus lábaihoz. Nem lett belőlük mester, nem váltak önálló és magabiztos tanítókká, hanem tanítványok maradtak. Tanítványok, akik számára ezután is Jézus lesz a Mester és Úr, akik ezután is Jézust fogják követni.

A 11 tanítvány sem volt jobb, mint mi, Testvéreim! Attól, hogy időnként, vagy akár folyamatosan kétségeinkkel és gyengeségeinkkel küzdünk, attól még Jézus tanítványai lehetünk és maradhatunk. Mert a tanítvány nem az, aki elég kegyes, és már szinte tökéletes, hanem az, aki Jézus elé borul le – még kétségeivel is!

Krisztus jól ismerte akkori tanítványait, és jól ismeri a mostaniakat – bennünket - is. Nem vár tőlünk magabiztosságot, bűntelenséget és tökéletes hitet! Hanem csak azt, hogy Őhozzá forduljunk minden dolgunkban, és az Ő szavára figyeljünk, ahogyan a 11 tanítvány tette.

„Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.” – kezdte a feltámadott Jézus. Az Övé minden hatalom ezen a világon, és ez a hatalom nem ismer határokat!

·         A feltámadott Jézust nem korlátozza a tér, már nem csak Palesztina területén munkálkodik, mint földi életében, hanem az egész földön, sőt hatalma túlnő a földi világon.

·         A feltámadott Jézust már nem korlátozza az idő sem, mint földi életében, nem csak három évig működik, hanem az idők végezetéig.

·         A feltámadott Jézus hatalma nem ismeri a nyelv korlátait sem. Az első keresztény Pünkösd óta minden nép a maga nyelvén hallhatja az örömhírt.

Mert Jézus hatalmas Úr! Aki az Ő tanítványa, az a világ Urának a tanítványa. És ebből következik a küldetés: ¹⁹Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében,  ²⁰tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek”.

Úgy nevezzük ezeket a sorokat, hogy keresztelési vagy missziói parancs. Minden konfirmandus fújja kívülről. De vajon értjük is Jézus szavait?

Menjetek el – mondja Krisztus. Aki az Ő tanítványa, az ne várjon nyugodt és kényelmes életet, mert Jézus küld és mozgósít: „menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet”! De mit jelent az, hogy tanítvánnyá tenni?

Először is azt, hogy beszélünk az embereknek arról, akinek a tanítványai lehetnek: a Mesterről, Jézusról. Márk evangélista ezt egyszerűen úgy fogalmazza meg: hirdessétek az evangéliumot!

·         Mondjátok el, hogy ki az a Jézus, hogy Ő az Isten Fia, az emberré lett Isten, aki Isten szeretetét hirdette és mutatta meg földi működése minden napján.

·         Mondjátok el, hogy mit tett ez a Jézus, hogy kereszthalála által bűnbocsánatot ajándékoz tanítványinak.

·         Mondjátok el, hogy ez a Jézus feltámadt a halottak közül, él és uralkodik a mennyben, mégis közel van az Övéihez.

·         Mondjátok el, hogy ez a Jézus egy napon újra eljön ítélni élőket és holtakat, és örök életet ajándékoz minden tanítványának.

Hirdessétek az örömhírt! Kereszteljétek meg és tanítsátok az embereket!

·         Aki megkeresztelkedik az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, az az Övé lesz, a Szentháromság Isten uralma alá kerül.

·         Tanítsátok meg nekik, hogy a tanítvány követi a Mesterét, az Urát, nem csak hallgatja!

·         Tanítsátok meg nekik, hogy Jézust követni azt jelenti, hogy megismerem Őt, folyamatosan figyelem, és arra megyek, amerre Ő vezet. Hallgatok a szavára.

·         Mondjátok el nekik, hogy Jézus tanítványának lenni nem hobbi, nem megoldandó vagy elvégzendő feladat, hanem életforma. És a Tőle kapott megbízatás sem egy feladat, hanem küldetés, életre szóló hivatás, a tanítványi lét természetes velejárója.

S hogy ez mennyire így van, arról tanít bennünket egy régi legenda:

Jézus Krisztus, befejezve földi életét és szolgálatát, visszatért a mennybe. Szenvedéseinek és kereszthalálának sebhelyei láthatók voltak rajta. Az angyalok körülvették, és Gábriel halkan megjegyezte:

– Uram, mennyit kellett ott lent szenvedned az emberekért!

Jézus ezt mondta:

– Igen, sokat kellett értük szenvednem.

Gábriel megkérdezte:

– Tudja minden ember, hogy így szereted őket, és hogy mit vállaltál értük?

– Még nem – válaszolta Jézus –, csak néhány ember tud erről Palesztinában.

Gábriel faggatni kezdte az Urat:

– És mit tettél azért, hogy valamennyien megtudják?

– Pétert, Jakabot és Jánost és még néhány barátomat megkértem, hogy szánják rá az életüket, és mondják el sokaknak, azokat pedig késztessék arra, hogy szintén adják tovább, amit hallottak, egészen addig, amíg mindenki tudomást szerez róla.

Gábriel elgondolkodva nézett az Úrra, mert nagyon is jól tudta, hogy az emberek milyen nyomorultak, majd megkérdezte:

– De mi történik akkor, ha Péter, Jakab és János elfárad és kedvét veszti? Mi lesz akkor, ha azok, akik majd utánuk jönnek, mindent elfelejtenek? Mi lesz akkor, ha évszázadok, évezredek múlva ott lent az emberek már nem is tudnak rólad? Nem kellene megváltoztatni a tervedet, Uram?

Jézus így válaszolt:

–        Nem változtatom meg tervemet. Rájuk bízom magam.

Jézus rábízta magát a 11 tanítványra, és rábízza magát minden kor tanítványaira – ránk is. Ám küldetésünkben nem hagy magunkra, hanem azt ígéri: „és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”.

            Hányszor halljuk ezt a megnyugtató mondatot. De sajnos könnyen elkerüli a figyelmünket az első 2 szócska: „és íme”. „és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”. Azaz: megtapasztaljátok a jelenlétemet, miközben végzitek a tőlem kapott küldetést.

            Azok érzik igazán Jézus közelségét, akik nem spórolják ki a tanítványságukból a Jézustól kapott hivatás betöltését sem. Mert akik másokat tanítvánnyá tesznek, azok fogják döbbenetes erővel átélni a Szentlélek Isten munkálkodását.

            Kedves Testvéreim! Jézus szavai egyszerre bátorítanak és vezetnek. Miért éppen ez az ige került elénk Szentháromság ünnepén? Inkább illene Mennybemenetel ünnepére! Mégis ma, Szentháromság ünnepén hangzik fel, nem azért, mert benne van az, hogy az „Atya, Fiú, Szentlélek nevében”, hanem azért, mert benne van a Szentháromság Isten. Még ha rejtetten is, de ott van.

·         Benne van az Atya, aki Jézus Krisztusnak adott minden hatalmat mennyen és földön.

·         Benne van a Fiú, aki elhozta az üdvösséget, és küldetést ad tanítványainak.

·         És benne van a szentlélek, aki által a Fiú most is jelen van a világban.

Ebből az egész történetből végső soron egyetlen tény rajzolódik ki: az Isten irántunk való végtelen szeretete. Megteremtett, megszólított, megváltott, örök életet ad, és értelmet földi létünknek. Mert tényleg szeret. Ezért dicsérjük a Szentháromság egy igaz Istent! Ámen.