Szóval mi az a “Tízórai”? Személyes gondolatok egy új istentiszteleti alkalom születéséről

A kép forrása:

https://www.youthandchildrens.work/Childrenswork-Past-issues/2014/December-2014-January-2015/All-age-Worship

Az előző bejegyzésben ígértem, hogy írok arról, hogy mi az a “Tízórai”. Hát ez következik most.

                    Még tavaly tavasszal kezdődött. Őri Katalin, a soproni gyülekezet egyik hitoktatója, lelkipásztori munkatárs szólt, hogy kellene valamit csinálnunk. Többen is vannak a családosok között, akik vágynának úrvacsorázni, de a kisgyerekeik miatt csak ritkán van rá lehetőségük (én is közéjük tartozom). És persze, ahogyan azt már a gyülekezeti lelkészeink is sokszor elmondták, ott van az ifis korosztály, akik gyermekként szívesen jöttek a gyerek-istentiszteletre, de a hagyományos magyar istentiszteletekre (van 8-kor és 10-kor is) valahogyan nem nagyon tévednek be…

            Nyáron aztán nekiveselkedtünk Katalinnal, és álmodtunk. Egy olyan úrvacsorás istentiszteletről, ahova mindenkit meghívunk. Minden korosztályt, a gyülekezet minden rétegét és csoportját. Ahol nem kell rosszul érezniük magukat a kisgyerekeseknek, ha a porontyuk mocorog és pusmog. Ahol lehetőség van úrvacsorát venni, anélkül, hogy hosszúra nyúlna az alkalom (amit ugye a kicsik szintén nehezen viselnek). Ahol gitárral, zongorával, és más hangszerekkel kísért dicsőítő énekek is vannak. (Az én személyes álmomba mondjuk egy orgonával kísért kedvenc énekeskönyvi kezdőének is bőven beleférne…) Ahol az igehirdető szabadabban mozoghat (fizikailag és átvitt értelemben is). Ahol felolvasók, zenészek, ifisek, konfirmandusok is szolgálnak (pl. egy jelenet előadásával, mint az első alkalmon). Ahol mindannyian együtt táplálkozhatunk az igéből és az úrvacsorából, és tudjuk, hogy igen, ez az alkalom talán nagyobb alkalmazkodást kíván tőlünk, mint a megszokottak, de megéri!

            Megírtuk a koncepciót, elkészítettük a tematikát (az istentisztelet részeit vesszük végig, alkalmazkodva az egyházi esztendőhöz). De mi legyen a neve? Legyen „Mindenki Istentisztelete”!

            Így kerestük meg gyülekezetünk igazgató-lelkészét, akitől lelkesedést és támogatást kaptunk. A következő alkalommal már négyen voltunk: a két gyülekezeti lelkész, Katalin, és én. És elindult a vajúdás. Kinek és miért indítjuk, ha indítjuk az új istentiszteleti alkalmat? Milyen legyen pontosan? (Elkészítettem egy lehetséges liturgiát.) Mikor legyen? (Délelőtt? Délután? Egy biztos: havonta csak egyszer.) Mikortól legyen? Hol legyen? (A gyülekezeti házban vagy a templomban? Hát persze, hogy a templomban, annak minden kihívásával együtt.) Kiket szólíthatunk meg a szolgálatokra? Felolvasásra? Zenélésre? Éneklésre? Mikor ki hirdeti az igét? Hogyan lenne az úrvacsora rendje? Hogyan hirdessük?

            Nem volt könnyű. Félelmek, aggodalmak, felelősségérzet, és tenni akarás, mind egyszerre voltak jelen. Meg kellett küzdenünk elsősorban saját magunkkal, másodsorban egymással.

            De megszületett. Neve is van: „Tízórai” – lelki táplálék mindannyiunknak. Új zenés istentisztelet úrvacsorával, minden hónap első vasárnapján tíz órakor a templomban. Felolvasókkal, zenei szolgálókkal, (az első alkalommal) ifisek által előadott jelenettel. Aki kíváncsi a részletekre, jöjjön el, és legyen a részese! A következő alkalom: március 1. 10 óra.