Istent dicsérni?

Igehirdetés Zsolt 150 alapján

Elhangzott 2019. október 18-án Sopronban. Zenélt az Olivastro együttes, énekelt Pethő Attila.

A kép forrása: https://www.flickr.com/photos/traqair57/25510447104

1 Dicsérjétek az Urat!

Dicsérjétek Istent szentélyében,

dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!

2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért,

dicsérjétek nagyságához méltóan!

3 Dicsérjétek kürtzengéssel,

dicsérjétek lanttal és hárfával!

4 Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva,

dicsérjétek citerával és fuvolával!

5 Dicsérjétek csengő cintányérral,

dicsérjétek zengő cintányérral!

6 Minden lélek dicsérje az Urat!

Dicsérjétek az Urat!

A 150. zsoltár szavait hallottuk. Az utolsó zsoltárét, amely összefoglalása és megkoronázása a Zsoltárok könyvének. Esszenciája. A zsoltáros, aki megtapasztalta Isten jelenlétét nemcsak az istentiszteleten, hanem a bánatban és az örömben, a mindennapokban és a sorsdöntő pillanatokban, most dicséri az Istent, és Istendicséretre hív minket is.

„Dicsérjétek az Urat! (…)  Dicsérjétek kürtzengéssel”!

Zeng a kürt, és Isten színe elé hív. Találkozásra a Mindenség Urával, aki az én Uram, és a Te Urad is.  Ünnep ez mindannyiunk számára, különleges és felemelő. Hétről hétre, ünnepről ünnepre hív a kürt hangja: gyere, és találkozz Vele! Szól Hozzád és meghallgat Téged Testvéreid közösségében. Elveszi a terheidet, és feltölt erővel. Örömre hív Téged!

„Dicsérjétek az Urat! (…) Dicsérjétek lanttal és hárfával!”

Gyógyító hangjával pendül a lant és a hárfa. Finom harmóniájuk elsimítja felkavarodott érzéseinket. Vigasztalja elszomorodott szívünket, lecsendesíti tomboló haragunkat, megszelídíti féktelen gyűlöletünket. Ne hidd, hogy ezeket a nehéz, pusztító erőket el kellene rejtened az Úristen elől! Hiszen Nála vannak a legjobb helyen. Ő nemcsak elviseli, Ő fel is oldja őket!

„Dicsérjétek az Urat! (...) Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva!”

Szól a dob, ősi ritmusával felébreszti bennünk a tánc iránti vágyat. Hív, hogy örüljünk az életnek, az élet áradásának. Örüljünk a születésnek, örüljünk a felnövekedésnek, a társtalálásnak. Milyen jó körtáncot járni, az örvendező közösség egységét átélni! Tudod, mindez Isten ajándéka, hiszen Ő az élet Forrása.

„Dicsérjétek az Urat! (…) Dicsérjétek citerával és fuvolával!”

Citera érces hangja szól valahol, énekelnek hozzá az asszonyok és férfiak. Kezük közben nem pihen, lábuk is csak pillanatokra áll meg, aztán lép tovább. Tesszük a dolgunkat, így telnek a mindennapok. És örülünk, amikor végezhetjük munkánkat, mert nem állít meg betegség, gyász vagy háború. Isten ajándéka az életerő, a munkához való kedv és erő, a vetésnek, aratásnak és építésnek kedvező békeidő.

„Dicsérjétek az Urat! (…) Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral!”

Megrendítő események, felfokozott érzelmek, majd érkezik a nagy pillanat: a réztányérok tökéletes időzítéssel egymáshoz csapódnak, zeng és cseng a cintányér. Krízis és katarzis. Válság és feloldás, bűnbánat és megtisztulás, elvesztés és beteljesülés. Pillanatok, percek és órák, melyeket alig bír elviselni a lelkünk: felemelnek, vagy a mélységbe taszítanak. De visszhangzik bennünk az isteni szó: „sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban” (Róm 8, 39).

„Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!”

Ugye tudod, hogy Istennek nincs szüksége a dicséretünkre. Nekünk van szükségünk arra, hogy dicsőítsük Őt! Minket tesz még boldogabbá, amikor kimondjuk, megénekeljük, zenévé formáljuk az örömöt, amit átélünk. Így lesz teljessé boldogságunk.

A zsoltáros még nem ismerhette Jézust. Álmodni sem mert volna arról, hogy az Isten emberré lesz, törékeny csecsemőként, istállóban jön világra, majd poros lábbal járja Palesztina gyalogútjait, végül pedig értetlen tanítványok lábát mossa igazságtalan keresztre feszítésének előestéjén. A zsoltáros erről még nem tudhatott. Ahogyan arról sem, hogy az Atyaisten feltámasztja a halott Fiúistent, és örök életre hívja mindazokat, akik hisznek Benne.

A zsoltáros ezekről mit sem sejtett. Ő csak azt tudta és tapasztalta, hogy az Isten jelen van és megszólítható. Jelen van, szól és cselekszik az istentisztelet ünnepében, megvigasztal a szomorúságban és lecsendesít a tombolásban, örömöt ajándékoz, erőt ad a munkához, és nem hagy magunkra a legválságosabb időben sem, hanem megszabadít és felemel. A zsoltáros csak ezt tudta és tapasztalta. És ez tökéletesen elég volt a számára ahhoz, hogy dicsérje az Urat. Dicsérje azzal, hogy élete minden helyzetében és lénye minden állapotában az Isten kezében tudja magát. Akkor mi, akik ismerjük Jézust, hogyne dicsérnénk az Istent?

1 Dicsérjétek az Urat!

Dicsérjétek Istent szentélyében,

dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!

2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért,

dicsérjétek nagyságához méltóan!

3 Dicsérjétek kürtzengéssel,

dicsérjétek lanttal és hárfával!

4 Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva,

dicsérjétek citerával és fuvolával!

5 Dicsérjétek csengő cintányérral,

dicsérjétek zengő cintányérral!

6 Minden lélek dicsérje az Urat!

Dicsérjétek az Urat!