Egy nehezen emészthető példázat

Igehirdetés Lk 16, 1-12 alapján

Elhangzott: Sopron, 2017. augusztusa

1Majd (Jézus) szólt a tanítványaihoz is: „Volt egy gazdag ember, akinek volt egy sáfára. Ezt bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. 2Ezért előhívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot a sáfárságodról, mert nem lehetsz többé sáfár. 3Erre a sáfár így gondolkozott magában: Mit tegyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek.4Tudom már, mit tegyek, hogy amikor elmozdítanak a sáfárságból, legyen, aki befogadjon házába. 5Azután egyenként magához hívatta urának minden adósát, és megkérdezte az elsőtől: Mennyivel tartozol az én uramnak? 6Az így felelt: Száz korsó olajjal. Erre azt mondta neki: Vedd az írásodat, ülj le gyorsan, és írj ötvenet. 7Azután a másiktól is megkérdezte: Te mennyivel tartozol? Az így válaszolt: Száz kórus búzával. Erre így szólt hozzá: Vedd az írásodat, és írj nyolcvanat. 8Az ura pedig megdicsérte a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai. 9Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba.

10Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. 11Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit? 12És ha a másén nem voltatok hűek, ki adja oda nektek azt, ami a tietek?”

Jézus ezzel a példázattal alaposan feladja nekünk a leckét.

Egyszer egy református lelkész mesélte, hogy sikerült rávennie egy baráti családot, hogy kezdjék el naponta olvasni a Bibliát. Felhívta a figyelmüket, hogy mindenképpen az evangéliumokat olvassák először, minden nap egy fejezetet, mert így érdemes elkezdeni ismerkedni a Szentírással. Aztán amikor néhány hónappal később találkoztak, a lelkész rákérdezett a családnál, hogy hol tartanak. Erre ők azt válaszolták: - Elakadtunk. – Á, biztosan Lk 16-nál, ugye? - kérdezte a lelkész. – Honnan tudja? – csodálkozott a család. – Hát onnan, hogy mindenki itt szokott elakadni.

Igen, Testvéreim, vannak Jézusnak nehezen emészthető példázatai. Ott van például a magvetőé, aki a vetőmag háromnegyedét hagyja elpusztulni, hogy aztán majd a maradék negyedrésznyi jó termést hozzon. Vagy ott van a szőlőmunkások példázata, amelyben a gazda az egy órát dolgozóknak is teljes bért fizet. És ismerjük a nagy lakoma példázatát is, amelyben a házigazda az utcáról odacsődített emberekkel eteti meg az ünnepi lakomát, mert a meghívottak nem mentek el. Igen, Jézusnak vannak nehezen emészthető példázatai, de a hamis sáfáré messze túlhaladja a többit. Mert Jézus egy tisztességtelen csalót állít elénk példaképül. A kérdés az, hogy miért.

Testvéreim, ha tényleg elkezdjük fejezetről fejezetre olvasni az evangéliumokat, és így jutunk el Lk 16-ig, akkor egyet biztosan tudni fogunk: azt, hogy Jézus nem bíztat bennünket csalásra. Nem becstelenségre biztat bennünket, amikor a hamis sáfárt példaként állítja elénk, hanem valami másra.

Például helyes helyzetértékelésre. A példázatbeli hamis sáfár tulajdonképpen egy gazdasági vezető, aki a tulajdonos földjei és emberei felett rendelkezett, méghozzá pazarló módon. Amikor a tulajdonos megdöbbenve hallotta, hogy mit művel a sáfár, kijelentette, hogy nem lehet többé a sáfára, ugyanakkor számadásra kötelezte, és erre egészen rövid határidőt szabott neki. Ekkor a sáfár higgadtan felmérte, és értékelte a helyzetét. „Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek”, sáfárként pedig senki nem fog alkalmazni ezután. De talált más lehetőséget! Lekötelezte azokat, akiknek adóssága van a tulajdonos felé, hogy aztán jóindulattal legyenek majd irányába.

Ha olvassuk a Bibliát, számtalanszor belebotlunk Istennek abba az ígéretébe, hogy lesz számadás. Mindannyian megállunk az Úristen színe előtt, és megkérdez bennünket, hogy mit kezdtünk magunkkal, az életünkkel, a lehetőségeinkkel, az időnkkel és az erőnkkel. Lesz számadás. De vajon mi tart meg majd bennünket ebben az utolsó ítéletben? A szavaink? A tetteink? A jó szívünk? Tudjuk, hogy egyik se. Fiatalon azt hisszük, miénk a világ, mindenre képesek vagyunk. Aztán idővel megtapasztaljuk az elesettségünket – testileg és lelkileg is. Az igazság pedig az, hogy az Isten előtt mindig is elesettek voltunk, vagyunk és leszünk. Teljesen az Ő erejére szorulunk. Egyetlen lehetőségünk lesz az utolsó ítéletben is: Jézus Krisztus. Ha Ő ismer bennünket, és mi ismerjük Őt, és ha az Ő szeretetében éltük az életünket, akkor az Ő szeretete megtart bennünket a számadáskor is, és az Ő szeretetében élhetjük az örök életet is.

A példázatbeli hamis sáfár gyorsan felmérte a helyzetét, kiválasztotta a felmerülő lehetőségek közül az egyetlent, amelyik tetszetős volt a számára, aztán pedig időt és energiát nem kímélve nekifeszült a terve megvalósításának. Ez a második dolog, amiért Jézus példaként állítja elénk a hamis sáfárt. Eltökélt volt, és céltudatosan cselekedett. Nem forralt bosszút, nem teketóriázott, hanem kihasználta azt a kis időt, amíg még cselekedhetett.

És ha már a céltudatosságnál tartunk, hadd tegyem fel a kérdést: mi is a mi célunk? Mik azok a célok az életünkben, amelyekért olyan igyekezettel munkálkodunk, mint ez a hamis sáfár?

Hallottam egy lelkészről, akihez elment az egyik volt konfirmandusa, amikor sikeresen leérettségizett. A 18 éves fiatalember boldogan mutatta a bizonyítványát. Erre megkérdezte tőle a lelkész: - Nagyon jó, fiam, de mi lesz ezután? – Jelentkezem az egyetemre, és elvégzem – mondta a fiú. – És azután? – faggatta a lelkész. – Keresek valami jó munkahelyet, és elkezdek dolgozni. – És azután? – tudakolta kitartóan a lelkész. – Keresek magamnak egy feleséget és családot alapítunk – válaszolta a fiatalember. –É s azután? – vallatta tovább a lelkész. –Dolgozunk, gyereket nevelünk, élünk. – És azután? – folytatta a lelkész, mire a fiú kezdett ideges lenni. – Hát majd elmegyünk nyugdíjba, és az unokáinknak élünk. – És azután? – Azután megöregedünk – felelte csendesen a fiú. – És azután?

És azután mi lesz? Sok-sok célt kitűzünk, megannyiért küzdünk, de vajon ott van-e közöttük, netalántán előttük és felettük az igazi cél: együtt lenni Jézussal örökkön örökké?

A hamis sáfár céltudatosan cselekedett, ráadásul igen leleményesen. Jézus elmondásából tudjuk, hogy a sáfár még rendelkezett az emberekkel, így magához hívathatta az adósokat. Ravasz módon mindenkit egyenként rendelt magához, és jó nagy engedményt adott nekik a termények árából. Gyors döntést várt tőlük, és nem hagyott gondolkodási időt számukra. Bizony, okosan cselekedett, „mert e világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai” – mondja Jézus. Ez a sáfár tisztességtelen volt, de nem ostoba. Kreatívan gondolkodott, és elérte a célját – ezért is lehet példa számunkra.

⁹Én is mondom nektek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba – mondja Jézus. Eszerint tehát minden dolgunkban és az életünk minden területén az örök életre nézve kell gondolkodnunk és cselekednünk. Még a pénzügyeinkben is. Hiszen a hamis mammon nem jelent mást, mint a földi javakat. Mammon mindaz, amit csak birtokolhat az ember, de Jézus hamis mammonként emlegeti, hiszen ha a földi javakba vetjük a bizalmunkat, az megcsal bennünket. Jézus arra hív bennünket, hogy még a hamis mammont is arra használjuk fel, hogy az örök hajlékokban szerezzünk magunknak barátokat, vagyis a legnagyobb barátot: magát Jézus Krisztust. Még a pénzügyeinket is Jézusnak tetszően kezeljük, még a földi javainkat is állítsuk az Isten országának szolgálatába.

Talán a Testvérek is hallottak már Kiss Ulrich atyáról, a közgazdász jezsuita szerzetesről. Ulrich atya vezetői tréningeket tart, és a képzését „Management by Jesus” néven hirdeti. Ulrich atya ugyanis Márk evangéliumának a tanulmányozása során rájött, hogy Jézus a világ legjobb menedzsere, ezért minden vezetőnek érdemes lenne Tőle tanulnia.

Időközben kész mozgalommá fejlődött ez a keresztény vezetőképzés, amely eredetileg lelkigyakorlatnak indult, és ma már azt mondják, hogy kétféle vállalkozó van: aki járt már Kiss Ulrich atya szakmai hétvégéjén, és aki előbb-utóbb fog.

Az egyik érdekes és fontos dolog ezen a tréningen, ami minket most érint, a pénzügyekről való gondolkodás. Kiss Ulrich atya azt mondja: Ezeken a hétvégéken meg szoktam kérdezni a részvevőket, el tudják-e képzelni, hogy Urunk áfacsaló volt? - Hát azt nem, felelik. - És nem az ő példáját kellene követni? –Rendben - így ők, - de akkor nem lehet megélni. - Na, akkor azt a kreativitást, amelyet az adóelkerülésbe öltök, fordítsátok inkább fejlesztésre – válaszolja Ulrich atya.

Valahogyan így néz ki az, amikor még a pénzügyeinkkel kapcsolatban is Jézusnak tetszően gondolkodunk. És hogy ez mennyire fontos, azt a hamis sáfár példázatát következő versek is aláhúzzák: ¹⁰Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. ¹¹Ha tehát a hamis mammonon nem voltatok hűek, ki bízza rátok az igazit? – kérdi Jézus. Ha a pénzünkkel, a földi javainkkal nem bánunk a Jézushoz való hűségünk szerint, akkor nem várhatjuk el azt sem, hogy Jézus ránk bízza az igazán értékeset, az örök élet evangéliumát.

Testvéreim! Ismerjük az örömhírt: Jézus Krisztus megnyitotta számunkra a mennyország kapuját az Ő kereszthalálával és feltámadásával. És most hív bennünket, hogy teljes életünket irányítsuk már most a menny felé. Kövessük hát Jézust minden erőnkkel, és legyünk hűségesek Hozzá életünk minden dolgában! Ámen.