Jézus kezébe kapaszkodni

Amikor Exaudi vasárnapján magunkba nézünk és bűnbánatra készülünk, figyeljünk Pál apostol szavaira: Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van. (2Tim 2, 1).

       Hat hete ízlelgetjük Jézus feltámadásának az erejét életünkben. Vajon mire indított ez bennünket az elmúlt héten? Miben erősödtünk meg az elmúlt héten? Jézus kegyelmébe kapaszkodtunk, és az Ő szeretetében merültünk el, vagy másfelé vágytunk, és más utakon jártunk? Hol, kinél kerestük az erőt, az örömöt, a reménységet és az elfogadottság érzését? Bíztunk-e Jézus ígéreteiben és szeretetében, hogy meghallgat, megbocsát, vezet és táplál minket, vagy inkább önmagunkba és másokba vetettünk bizalmunkat? Észrevesszük-e, hogy Jézus minden pillanatban küzd értünk? Felismerjük-e, hogy mennyi eszközt felhasznál azért, hogy megmaradjunk szeretetében? Vajon hisszük-e, hogy Jézus még a szorongattatásban, kilátástalanságban és megpróbáltatásban is a javunkat akarja, Szentlelkével megerősít, és értünk, üdvünkért cselekszik?

A kép forrása: https://www.radiodresden.de/beitrag/aus-scheitern-stark-werden-600104/

Az igehirdetés alapigéje: 2Tim 2, 1-17a

¹Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van. ²És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek. ³Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája. ⁴Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta. ⁵Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez. ⁶A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie. ⁷Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts.

⁸Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, ⁹amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve. ¹⁰Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel.

¹¹Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. ¹²Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket. ¹³Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.

¹⁴Ezekre emlékeztesd, és az Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására. ¹⁵Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét. ¹⁶A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben, ¹⁷és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély.

Egy nagyon személyes levélből olvastunk egy részletet. Pál apostol második Timóteushoz írt leveléből. Egy lelki apa gyámolító, bíztató levele lelki fiának. És belekerült a Szentírásba. Mert bár ez egy személyes levél, mégis mindannyiunkat bátorítani tud a hitünkben, és lelket önt belénk is nehéz helyzeteinkben.

Amikor Pál apostol megírta ezt a levelet, Timóteus folyamatosan nehézségekkel küzdött az efezusi gyülekezet élén. Nem volt elég, hogy újra és újra fellángolt a keresztényüldözés, a gyülekezeten belül is állandóan problémák merültek fel, ráadásul „szentségtörő, üres fecsegők” zaklatták Timóteust. Ebben az időszakban már nem a gyülekezetek csodálatos születését élte át, hanem a már meglévő fiatal efezusi gyülekezet gyermekbetegségei gyötörték. Ezért – nagyon bölcsen – lelki atyjához, Pálhoz fordult segítségért, támogatásért.

Pálnak sem volt rózsás a helyzete. Börtönben sínylődött, nem folytathatta misszióját – legalábbis fizikailag, ráadásul sokan elfordultak tőle. Mégis elképesztő erővel önt lelket Timóteusba, és mindenkibe, aki csak levelét nyitott szívvel olvassa. Pál apostol ugyanis nem kicsinyli le Timóteus küszködését, de azt sem engedi, hogy lelki fia elmerüljön az önsajnálatban. Együtt érez vele, és aktivizálja. Nem túlélésről és vegetálásról beszél neki, hanem elszánt küzdelemről.

De Pál is tudja, hogy ehhez nem elég az emberi szándék, az emberi erő. Hanem a keresztyén ember elszántsága és ereje, a szenvedést is vállaló elkötelezettsége az Istentől származik. ⁸Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom, ⁹amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő – írja Pál. A mi erőnk nem önmagunkban van. A mi erőnk Jézus Krisztusban van, aki feltámadt a halálból, és a mi Urunk és Szabadítónk akar lenni. A reménységünk pedig az, hogy Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is. ¹²Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is.

Pál apostol tehát arra hívja Timóteust, és vele együtt minket is, hogy megpróbáltatásainkra és küzdelmes helyzetünkre a Húsvét fényénél tekintsünk rá. Annak tudatában, hogy a feltámadott Jézus él, és a Szentlélek által velünk van. Ahhoz hasonló ez, mint ha felmennénk egy magas hegycsúcsra, és onnan megnézhetnénk, hogy igen, völgyek mélységén kell keresztül mennünk, folyókon kell átkelnünk, és meredek hegyeken kell felfelé másznunk, de csodálatos célunk van, amelyet elérhetünk, mert van túravezetőnk, aki ismer minden akadályt, és vele együtt leküzdhetjük mindet.

Testvéreim, Jézus nem vezet meg, hanem vezet minket - az üdvösség útján. Nem hallgatja el előlünk, hogy az Ő útján nemcsak öröm, hanem szenvedés is van. De nem egyedül küzdünk, hanem belekapaszkodhatunk Jézus kezébe. És mire megérkezünk, már jól ismerhetjük Őt... Ámen.