Igehirdetés az első "Tízórai" istentiszteleten

Igehirdetés Ézs 49, 8-10 alapján

Elhangzott 2019. december 1-én Sopronban a “Tízórai” istentiszteleten

Hogy mi az a „Tízórai”, arról a következő bejegyzésben lesz szó

A kép forrása:

https://joelkime.com/2018/08/01/the-top-5-adjectives-that-should-describe-a-church-family-do-you-know-them/

 ⁸Ezt mondja az ÚR:

A kegyelem idején meghallgatlak,

 a szabadulás napján megsegítlek.

Megőrizlek és megajándékozom általad

szövetségemmel népemet,

hogy te állítsd helyre az országot,

és oszd szét az elpusztult örökséget.

 ⁹Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! –

a sötétségben levőknek:

Jöjjetek a napvilágra!

Útközben lesz élelmük,

még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.

¹⁰Nem éheznek és nem szomjaznak majd,

nem bántja őket a nap heve,

mert az terelgeti őket,

aki könyörült rajtuk,

az vezeti őket forrásvizekhez.

            Advent első vasárnapjával új egyházi év kezdődik: az Úr kegyelmének kedves esztendeje. Ez azt jelenti, hogy újra lehetőséget kapunk arra, hogy lélekben végigkísérjük Jézust az Ő földi élettörténetén, a születésétől kezdve a halálán keresztül a feltámadásáig és mennybemeneteléig. És miközben ezt tesszük, hagyjuk, hogy Jézus megszólítson minket, és akár új irányt adjon az életünknek.

            Egy amerikai evangélikus lelkésznő, Nadia Weber-Bolz írta, hogy „Az egyházi év ünneplése azt jelenti, hogy az életünk beleszövődik Jézus Krisztus történetébe olyan módon, hogy a mi saját életünknek és az ő világának az anyaga szent szövetté válik.” És a gyülekezetben mindezt másokkal együtt élhetjük át. Azokkal, akik már előttünk is ezt tették (a nálunk idősebbekkel), azokkal, akik ma gyakorolják (a velünk egyidősekkel), és azokkal, akik akkor is teszik majd, amikor mi már nem leszünk (a fiatalabbakkal, a gyermekekkel).

            Ez az új istentisztelet is, ami a „Tízórai” nevet kapta, erre hív minket: hogy együtt ünnepeljük ezt az új Krisztus-évet, és közben együtt tanuljuk, hogy mit jelent az istentisztelet. Havonta egyszer összehívunk minden generációt, a gyülekezet minden rétegét és csoportját.

Az Ézsaiás könyvéből felolvasott igeszakasz tele van gyönyörű ígéretekkel. Összeszámoltam, hogy 12 ígéret van ebben a 3 ézsaiási versben. Mert az Isten ennyire meg akar gazdagítani bennünket. Azt ígéri az Úr, hogy kegyelmet ad, meghallgat, megsegít, megőriz, megszabadít, táplál és vezet. Mindez Jézusban a miénk. Valójában minden, amire csak szükségünk van, Benne van elrejtve. Ha Jézusban bízunk, Vele éljük végig a napjainkat, akkor már most megtapasztalhatunk valamit ezeknek az ígéreteknek a beteljesedéséből.

De fontos, hogy észrevegyük azt is, hogy ezek az ígéretek nem egy-egy embernek szólnak – nekem és neked külön-külön -, hanem az új szövetség népének! Jézus teljes tanítványi közösségének! Isten úgy gondolta jónak, hogy ne csak a földi dolgainkban legyen szükségünk egymásra, hanem az Isten dolgaiban is!

Mindannyian, akik most itt vagyunk, egy gyülekezethez tartozunk. És mindannyian az új szövetség népéhez, Jézus Krisztus népéhez tartozunk. Ha olvassuk a Bibliát, akár az Ószövetséget, akár az Újszövetséget, meg fogjuk látni, hogy Isten mindig közösségben gondolkodik, amikor megajándékozza az embert. Ábrahám volt az első, akit Isten megszólított. De az ígéretben, amit kapott, már mi is ott vagyunk. „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” A mai igénk Ézsaiás könyvének a 49. fejezetéből való. Ha elolvassuk az egész fejezetet, meglátjuk, hogy Isten ígéretei minden népnek szólnak, a föld határáig. Az sem véletlen, hogy Jézus 12 tanítványt hívott el magának. És az sem, hogy a legfontosabb imádságunkat, a Miatyánkot is többes szám első személyben mondjuk. Mi Atyánk…

Az ifisek által előadott jelenetben egy családot láttunk, akik egy közös családi összejövetelre érkeztek meg a Nagymamához. A családtagok arról beszélgettek, hogy úgy a legjobb, a legteljesebb ünnepelni, ha mindannyian együtt vagyunk! És ez nemcsak a saját családunkban van így, hanem az Isten családjában is! Aki nem ünnepel velünk, az hiányzik! Mondják el a Testvérek azoknak, akik nincsenek itt, hogy hiányoznak! Nekünk is, és az Istennek is. Mert ahogyan egy Nagymamának örömöt okoz táplálni a gyermekeit és az unokáit, úgy örül most Isten is nekünk, hogy táplálhat minket a szavával és az úrvacsorával.

Persze, hogy az Isten otthon is velünk van, de itt, ebben a közösségben, és minden úrvacsorás istentiszteleti közösségben olyat ad, amiben otthon nem lehet részünk. Igen, megvan a helye az életünkben annak, hogy bemenjünk „a belső szobánkba”. Sőt, Advent kifejezetten annak az ideje, hogy megvizsgáljuk „a belső szobánk állapotát”. De annak is megvan a helye, hogy együtt legyünk a testvéreinkkel az Isten családjában, és együtt hallgassuk Isten szavát, együtt imádkozzunk, és megtapasztaljuk az úrvacsorai közösséget.

            Persze közösségben élni és ünnepelni nem mindig könnyű. Pál apostol olyan őszintén írta azt az efezusiaknak a levelében, hogy „viseljétek el egymást szeretettel”. Igen, néha csak elviselni tudjuk egymást. De az ige azt mondja, hogy tegyük meg ezt szeretettel! Jézus kedvéért! Mert például a gyerekek csak gyerekként tudnak jelen lenni az istentiszteleten is. Akármennyire is szeretnénk, hogy legalább erre az egy órára változzanak okos felnőttekké, ez nem lehetséges. Amíg fel nem nőnek, addig csak gyerekként tudnak itt lenni közöttünk. De milyen jó, ha itt vannak, és elkezdik tanulni, hogy mit jelent a gyülekezet közösségében ünnepelni! Mit jelent istentiszteleten lenni. Hosszú tanulási folyamat ez. Nemcsak a gyermekeknek, hanem mindannyiunknak.

             De az ige arra tanít minket, hogy megéri! Mert Jézus vezetni és táplálni fog minket ebben a közösségben is, nem csak szavával, hanem önmagával. Jézus kérte, Ő mondta az úrvacsoráról, hogy „ezt cselekedjétek”. Amikor odamegyünk az oltárhoz, akkor a kenyérben és a borban Jézust látjuk, aki önmagával akar megajándékozni minket. Ő akarja minden szükségünket betölteni. Azt szeretné, hogy kenyérnek lássuk Őt. Nem süteménynek vagy zsíros falatnak, hanem kenyérnek. Az első magyar nyelvemlékünk is ez a szó: kenyér. A legfontosabb, a mindennapi táplálék.

            De az ige és az úrvacsora nem csak erre a földi életre táplál bennünket, hanem az örök életre. És az Isten ígéretei sem csak erre a földi életre szólnak, hanem éppen hogy az örök életben teljesednek be maradéktalanul! Mindannyian nap, mint nap tapasztaljuk, hogy ez a világ mennyire elszakadt az Istentől. Újra és újra elfordulunk Tőle, és ezt meg is szenvedjük. De az Isten elküldte Jézus Krisztust, hogy állítsa helyre az országot, és egy napon majd kiosztja az örökséget: helyet a mennyek országában. Ezért várjuk Jézust, az Üdvözítőt.

            Advent első vasárnapján – ezen a „Tízórai” istentiszteleten - arra hívjuk a Testvéreket, hogy ebben az új egyházi évben tanuljuk együtt, hogy mit jelent az istentisztelet ünnepe, és tapasztaljuk meg, hogyan vezet és táplál bennünket Jézus az örök életre. Ámen.