Philipp Galle: Jézus, a jó pásztor (rézmetszet)
Amikor jó Pásztor vasárnapján magunkba nézünk, és bűnbánatra
készülünk, figyeljünk Jézus szavaira. Azt mondja: „az enyéim ismernek engem”. Vajon mi ismerjük-e Jézust,
felismerjük-e a hangját? Jobban ismerjük-e Őt, mint egy héttel ezelőtt? Vagy,
mint a karantén előtt? Hajlandóak és készségesek voltunk-e arra az elmúlt
héten, hogy még közelebb engedjük magunkhoz és az életünkhöz Jézust, és így még
közelebbről megismerjük feltámadott Urunkat?
Mást is mond Jézus az övéiről. Azt is mondja: „hallgatni is fognak a hangomra”.
Figyeltük-e Jézus hangját? És amikor meghallottuk, hallgattunk-e rá? Jézus szólt
hozzánk, minden áldott nap. Vajon meghallottuk-e a sok más hang között, és a
saját gondolataink hangja között? Engedelmeskedtünk-e az elmúlt héten Jézus
hangjának? Engedtük-e, hogy pásztoroljon bennünket?
A
vasárnap evangéliuma: Jn 10, 11-16
„Én vagyok a jó pásztor. A jó
pásztor életét adja a juhokért. 12Aki béres és nem pásztor,
akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és
elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. 13A béres
azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. 14Én
vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, 15ahogyan
az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a
juhokért. 16Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az
akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és
akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.
Jézus többször beszélt magáról
úgy, mint pásztorról. Az eltévedt juh példázatában, és Jn 10 első felében is
olvasunk erről. De ma csak a kijelölt versekre figyelünk.
Jézus azt mondja: “Én vagyok a jó pásztor.” Jézus pásztor,
mi pedig a juhai vagyunk. Ez a kép egy kapcsolatról beszél nekünk. Egy olyan
kapcsolatról, ami nem egyenrangú, mégis szeretetteljes és biztonságot adó. Mert
Jézus nem csak azt mondja, hogy Ő pásztor, hanem azt, hogy Ő a JÓ pásztor. A jó
pásztor pedig minden szempontból gondoskodik a nyájától, és védelmezi a juhait.
A mai textusunkban Jézus
kibontja, hogy mit jelent, hogy Ő a jó pásztor. “A jó pásztor életét adja a juhokért.” Ez azt jeleni, hogy ennek a
pásztornak a nyáj a mindene. Jézusnak az egyház a mindene. Mi, akik az egyház
tagjai vagyunk, Jézus követői, tanítványai, mi vagyunk Jézus számára a legfontosabbak.
Ezért adta az életét értünk. Akkora érték vagyunk a számára, akkora becsben
tart minket, hogy meghalt értünk. Nekünk kellett volna meghalnunk a bűneink
miatt, de Ő vállalta helyettünk a halált, hogy megmentsen minket. Ezért, amikor
értéktelennek érezzük magunkat, vagy mások éreztetik ezt velünk, akkor
gondoljunk arra, hogy Jézusnak olyan fontosak és értékesek vagyunk, hogy
vállalta a kereszthalált értünk.
Aztán Jézus arról is beszél, hogy
az övéi vagyunk, ezért mindig velünk marad. Soha nem hagy el minket. Akkor sem
fut el, amikor a legnagyobb veszély leselkedik ránk, amikor a legnagyobb
mélységben vagyunk. Hanem velünk marad, mellettünk marad. Harcol értünk, amikor
arra van szükség, és törődik velünk, amikor arra van szükségünk. Mert az övéi
vagyunk, a mindene vagyunk.
Azt is mondja Jézus: “Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az
enyéimet”. Jézus azért tudja, hogy mire van szükségünk, mert ismer minket,
és velünk van. Egyenként ismer bennünket, nem egy massza vagyunk a számára. Tudja
a nevünket, ismeri jellemünket, örömeinket, bánatainkat, múltunkat, jelenünket,
jövőnket. A titkainkat is. Ezért mindig tudja, mire van szükségünk, és azt adja
nekünk - ha engedjük.
Van egy német ifjúsági ének, amit
nagyon megszerettem még Németországban, mert ez az utolsó sora: und ich danke
dir, dass du mich kennst und trotzdem liebst. És köszönöm, hogy ismersz engem,
és mégis szeretsz.
Végül pedig azt olvassuk mai igeszakaszunkban: “Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem
ebből az akolból valók: azokat is vezetnek kell, és hallgatni is fognak a
hangomra, és akkor lesz egy nyáj és egy pásztor.” Jézus szíve mindig
sokkal-sokkal nagyobb, mint a miénk. Nem csak a hozzánk hasonló embereket
akarja megmenteni és vezetni, hanem minden emberrel ez a szándéka. Nem csak a
zsidókat akarta pásztorolni, ezért a tanítványokat elküldte széles e világba,
hogy a pogányok is megismerhessék a jó Pásztort, és a juhai lehessenek. Jézus
célja az, hogy minden ember az Övé lehessen, és minden embernek örök élete
lehessen. Ezért minden ember, aki Jézusé, összetartozik. Jézus így nyitogatja a
mi szívünket is mások felé. Ő a mi egyetlen és közös Pásztorunk, Általa vagyunk minden Krisztus-követővel egyetlen tanítványi közösség. Ámen.
Nagyon szép, köszönöm, hogy olvashattam! :-)
VálaszTörlés