"Boldogok, akik nem látnak, és hisznek"

Igehirdetés Zak 8, 6-8 alapján

A kép forrása: http://www.refkertvaros.hu/2012/05/boldogok-akik-nem-latnak-es-hisznek/

⁶Ezt mondja a Seregek Ura: Bár lehetetlennek tűnik a megmaradt nép számára, hogy ez így lesz abban az időben, az én számomra nem lehetetlen - így szól a Seregek Ura.

 ⁷Ezt mondja a Seregek Ura: Én kiszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről. ⁸Hazahozom őket, és Jeruzsálemben laknak; az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán.

„Boldogok, akik nem látnak, és hisznek” – olvastuk Jézus utolsó boldogmondását a vasárnap evangéliumában. Erre hív meg minket ma Jézus, és Zakariás próféta is: nem látni, de hinni. Meggyőződéssel bízni az Istentől kapott ígéretek megvalósulásában. És nem véletlen, hogy Jézusnak ez a boldogmondása is többes számban van. Mert Ő mindig közösséget teremt azok között, akik Benne hisznek.

Zakariás próféta olyan korban élt, amikor Izráel népe már rég kigyógyult fennhéjázó gondolkodásából. Ám a gőg helyét az Isten előtti alázat helyett a kishitűség vette át bennük. Isten hazavitte a nép egy részét a babiloni fogságból, és a lerombolt jeruzsálemi templom újjáépítésére hívta őket. A felmerülő gondok azonban elkedvetlenítették őket. Beletörődtek sanyarú sorsukba, népük szétszóratásába, mint akiknek nincs szabadító Istenük. Ebben a légkörben hívta el Isten Zakariás prófétát, hogy hirdesse: „Ezt mondja a Seregek Ura: Bár lehetetlennek tűnik a megmaradt nép számára, hogy ez így lesz abban az időben, az én számomra nem lehetetlen - így szól a Seregek Ura.”

Van, ami számunkra lehetetlen. Emberileg lehetetlen. Nem látunk kiutat, megoldást, nincs reményteli jövőképünk. Így voltak a tanítványok is Jézus kereszthalála után. Bezárkóztak egy házba, mert féltek. Együtt voltak egy házban – egymással és veszteségeikkel. Bezárkóztak, hisz aki megölte Mesterüket, őket is megkeresheti. Aztán eljött Jézus. Amikor azt gondolták, hogy soha többé nem jön el hozzájuk, Ő egyszer csak megjelent, és megállt középen. Most mi is be vagyunk zár(kóz)va. Talán félünk is, féltjük életünket, mint a tanítványok. Veszteségeink is vannak bőven, kisebbek és nagyobbak. Vasárnaponként azonban, amikor istentiszteletet ünnepelünk a televízió vagy a rádió adása segítségével, vagy az istentisztelet szövegét olvasva, tanítványtestvéreink lelki közösségébe kerülünk. És Jézus közöttünk is megáll középen. A mi életünkben, a mi közösségünkben is ott szeretne lenni: középen. Hogy békességet adhasson nekünk. Olyan helyzetekben is, amelyekben a békesség emberileg lehetetlennek tűnik. Nemhogy a boldogság…

A Húsvét utáni első vasárnapot Fehérvasárnapnak is nevezzük. Ezen a napon találkozott először Tamás a feltámadott Jézussal. Ezen a vasárnapon mondta ki Tamás Jézusnak – először a tanítványok közül: „Én Uram, és én Istenem!” És később ezen a napon vetették le Húsvétkor kapott fehér ruhájukat a frissen megkeresztelt őskeresztények, hogy megkezdjék új életüket Krisztusban, Akit két szemükkel már ők sem láttak, és mégis hittek.

Isten maga mondta ki, hogy emberileg lehetetlen, amiről Zakariás prófétált: a mennyei Jeruzsálem, ahova Isten hazaviszi övéit, és ahol végre tökéletes lesz az egység az Isten és népe között. Igen, emberileg lehetetlen, ahogyan a feltámadás vagy az élő Krisztus-hit is az. De Isten azt is mondja: „az én számomra nem lehetetlen”. És ezt mi már tapasztalatból tudjuk. Hiszen hányszor találkoztunk a Feltámadottal az igében, a kenyérben és a borban! És hány lehetetlen helyzetből szabadított már meg bennünket az Úr életünk során!

Végül pedig nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy milyen ígéretet rejtenek az igehirdetési alapigénket megelőző versek: „Ezt mondja a Seregek Ura: Fognak még öregemberek és öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem terein, és mindegyiknek bot lesz a kezében, mert magas kort érnek meg. ⁵A város terei megtelnek fiúkkal és leányokkal, akik vígan játszadoznak a tereken.” (Zak 8, 4-5) Most, amikor a városok terei üresek, és időseinket féltve bezárkózunk, Isten igéje az élet megújulását és kiteljesedését ígéri. Igen, hisszük, hogy a mennyei Jeruzsálemben mindez teljességében megvalósul. De azt is hisszük, hogy Isten a földi életünkben is tud és akar megújulást, szabadulást és gyógyulást hozni. Ezért a hitünk ad nekünk boldogságot, még a leglehetetlenebb helyzetben is. Mert „boldogok, akik nem látnak, és hisznek”. Ámen.