Amikor Cantate vasárnapján magunkba nézünk, és bűnbánatra készülünk, fontos tudnunk, hogy minden bűnünk
gyökere az, hogy elszakadunk Istentől. Eltávolodunk az Ő szeretetétől és
kegyelmétől. Elfelejtkezünk arról, hogy mi mindent tett értünk, hogyan emelt
fel bennünket a bűn jövőtlenségéből, hogyan hozott ki bennünket a sötétségből, és
adott új kezdetet, reményteljes jövőt, életet nekünk.
Ez a felejtés képes visszarántani,
vagy szép lassan visszahúzni bennünket a reménytelenségbe. Elveszíthetjük
életünk középpontját, és újra azon kapjuk magunkat, hogy csak kóválygunk, mert nem halljuk a jó
Pásztor hangját. Pedig a jó Pásztor életét adta értünk, és
egyetlen célja, hogy életet, teljes és örök életet adjon nekünk.
Vajon az elmúlt héten jelen
volt-e a gondolatainkban a szent emlékezés, vagy a hanyatlást hozó felejtés
uralt bennünket? Vajon a szavaink, az énekünk Szabadítónkat, Megváltónkat
hirdette, vagy elveszettségünkről tett tanúbizonyságot? A Szentlélek adjon
nekünk készséget arra, hogy felismerjük, ha eltévelyedtünk, és szüljön
vágyakozást bennünk a jó Pásztor után!
Az igehirdetés
alapigéje: ApCsel 16, 25-34
25Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. 26Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. 27Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. 28Pál azonban hangosan rákiáltott: „Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!” 29Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; 30majd kivezette őket, és ezt kérdezte: „Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” Ők pedig így válaszoltak: 31„Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!” 32Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. 33Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. 34Azután házába vitte őket, asztalt terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.
Pál és Szilász
börtönben ülnek. És most ne egy EU-komfortos börtönre gondoljunk, hanem arra,
hogy ez a két ember kemény botozás után kalodába zárt lábakkal ül a belső
börtön sötétségében. Ahelyett, hogy missziói munkájukat folytathatnák, és Jézus
Krisztust hirdetnék Filippi lakosainak.
És mégis: „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az
Istent.” És itt most tényleg ne valami szomorú, panaszos éneklésre gondoljunk,
hanem dicsőítésre! Az eredeti szövegben itt a hümneó szó szerepel, ami
magasztalást, dicsőítést jelent. Tehát miközben Pál és Szilász sajgó sebekkel
tele, mozdulatlanságra kényszerítve, emberileg kilátástalan helyzetben a börtön
mélyén ülnek, Isten magasztalják. Dicsőítik. Énekkel dicsérik.
Csak azért lehettek képesek erre,
mert tudták, hogy a teljes valóság sokkal több, mint amit fizikailag látnak és
tapasztalnak. És az, ami jelen pillanatban történik velük, egy nagy történet
kicsi, de fontos részlete.
Néhány hónappal ezelőtt láttam egy
csodálatos rövidfilmet. Mindössze 7 perces, mégis egészen felemelő. A címe: Az
eltávolított fátyol. A film azt mutatja be, hogy mi is történik valójában a
szentmisén, vagy az úrvacsorás istentiszteleten. Az történik, hogy az Isten jelen
van. Szól, és cselekszik. Mielőtt a Sanctust énekeljük, mindig ezt imádkozzuk: „Az
angyalokkal, az üdvözültek mennyei seregével, és a földön küzdő egész
egyházaddal együtt áldunk és magasztalunk téged, és ujjongó énekkel hirdetjük
szent neved dicsőségét”. Ez azt jelenti, hogy az istentisztelet liturgiájában a
menny és a föld összeér. Mi csak azt látjuk, ami fizikailag látható a szemünk
számára. De tudnunk kell azt, amit a kisfilm megmutat: Jézus jelen van.
Megtöretett testét és kiontatott vérét adja nekünk. És amikor istentiszteletet
vagy misét ünnepelünk, jelen vannak az angyalok és az üdvözültek mennyei
seregei. És mindez azért történik, hogy átélhessük Isten hatalmas és irgalmas
szeretetét.
Pál és Szilász pontosan és biztosan
tudták, hogy a teljes valóság sokkal több annál, mint hogy kalodába zárt
lábakkal, megbotozva egy börtön mélyén ülnek. A teljes valóság ennél sokkal
több. Mert Jézus velük van. Nemcsak ott és akkor, hanem „minden napon a világ végezetéig”. És lehet, hogy abban a
pillanatban emberi számítás szerint úgy tűnt, hogy küldetésük vesztes ügy, Jézus
számára minden lehetséges, és a leglehetetlenebb helyzetben is csodákra képes. Ezért
magasztalták az Istent éjféltájban a börtön sötétségében, és nemsokára
fizikailag is megtapasztalhatták azt, ami hitük által bizonyosság volt
számukra. Mert „nagy földrengés támadt,
úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és
mindegyikükről lehulltak a bilincsek”. Most már nem csak a lelkük, hanem a
testük is szabad volt. Mégsem mentek sehova. Miért nem menekültek el? És miért
nem menekült el a többi fogoly sem? Valószínűleg azért, mert a Szentlélek erre
indította őket. Az viszont biztos, hogy ez megmentette egy ember életét. Sőt,
nem csak az övét, hanem egész háza népének az életét. Hiszen ez a börtönőr
minden nap és minden éjjel, amikor szolgálatban volt, hallhatta Pál és Szilász
imáit és himnuszait, és amikor megértette, hogy a foglyok nem menekültek el, Isten
iránta való szeretetére döbbent rá.
Pál és Szilász börtönben ültek, de
nyomorúságuk közepette is a hitükben éltek, Jézus jelenlétében és biztos
vezetésében maradtak. Ezért még a börtönben ülve, kalodába zárva is énekeltek,
és így Isten eszközeivé váltak a börtönőr megtérésében.
Szükséges tovább magyaráznom? Vagy anélkül is világos, hogy mi is lehetünk szabadok a legkorlátozottabb helyzetünkben és állapotunkban is? Cantate vasárnapján adjunk időt magunknak és Istennek arra, hogy megértsük a teljes valóságot. Nem csak azt, amit a szemünk lát, amit fizikailag és racionálisan ebben a pillanatban felfoghatunk, hanem azt, amit Isten jelenléte és cselekvése jelent számunkra. Hogy itt van velünk, és a neve Szabadító. Ámen.
Az eltávolított fátyol: https://www.youtube.com/watch?v=dLaDuGw-7gc
Nagyon szép! :-)
VálaszTörlés