Megállni a jó Pásztor előtt, és engedni, hogy vezessen...

Philipp Galle: Jézus, a jó pásztor (rézmetszet)

Amikor jó Pásztor vasárnapján magunkba nézünk, és bűnbánatra készülünk, figyeljünk Jézus szavaira. Azt mondja: „az enyéim ismernek engem”. Vajon mi ismerjük-e Jézust, felismerjük-e a hangját? Jobban ismerjük-e Őt, mint egy héttel ezelőtt? Vagy, mint a karantén előtt? Hajlandóak és készségesek voltunk-e arra az elmúlt héten, hogy még közelebb engedjük magunkhoz és az életünkhöz Jézust, és így még közelebbről megismerjük feltámadott Urunkat?

Mást is mond Jézus az övéiről. Azt is mondja: „hallgatni is fognak a hangomra”. Figyeltük-e Jézus hangját? És amikor meghallottuk, hallgattunk-e rá? Jézus szólt hozzánk, minden áldott nap. Vajon meghallottuk-e a sok más hang között, és a saját gondolataink hangja között? Engedelmeskedtünk-e az elmúlt héten Jézus hangjának? Engedtük-e, hogy pásztoroljon bennünket?

A vasárnap evangéliuma: Jn 10, 11-16

„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. ¹²Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. ¹³A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. ¹⁴Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ¹⁵ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. ¹⁶Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.

Jézus többször beszélt magáról úgy, mint pásztorról. Az eltévedt juh példázatában, és Jn 10 első felében is olvasunk erről. De ma csak a kijelölt versekre figyelünk.

Jézus azt mondja: “Én vagyok a jó pásztor.” Jézus pásztor, mi pedig a juhai vagyunk. Ez a kép egy kapcsolatról beszél nekünk. Egy olyan kapcsolatról, ami nem egyenrangú, mégis szeretetteljes és biztonságot adó. Mert Jézus nem csak azt mondja, hogy Ő pásztor, hanem azt, hogy Ő a JÓ pásztor. A jó pásztor pedig minden szempontból gondoskodik a nyájától, és védelmezi a juhait.

A mai textusunkban Jézus kibontja, hogy mit jelent, hogy Ő a jó pásztor. “A jó pásztor életét adja a juhokért.” Ez azt jeleni, hogy ennek a pásztornak a nyáj a mindene. Jézusnak az egyház a mindene. Mi, akik az egyház tagjai vagyunk, Jézus követői, tanítványai, mi vagyunk Jézus számára a legfontosabbak. Ezért adta az életét értünk. Akkora érték vagyunk a számára, akkora becsben tart minket, hogy meghalt értünk. Nekünk kellett volna meghalnunk a bűneink miatt, de Ő vállalta helyettünk a halált, hogy megmentsen minket. Ezért, amikor értéktelennek érezzük magunkat, vagy mások éreztetik ezt velünk, akkor gondoljunk arra, hogy Jézusnak olyan fontosak és értékesek vagyunk, hogy vállalta a kereszthalált értünk.

Aztán Jézus arról is beszél, hogy az övéi vagyunk, ezért mindig velünk marad. Soha nem hagy el minket. Akkor sem fut el, amikor a legnagyobb veszély leselkedik ránk, amikor a legnagyobb mélységben vagyunk. Hanem velünk marad, mellettünk marad. Harcol értünk, amikor arra van szükség, és törődik velünk, amikor arra van szükségünk. Mert az övéi vagyunk, a mindene vagyunk.

Azt is mondja Jézus: “Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet”. Jézus azért tudja, hogy mire van szükségünk, mert ismer minket, és velünk van. Egyenként ismer bennünket, nem egy massza vagyunk a számára. Tudja a nevünket, ismeri jellemünket, örömeinket, bánatainkat, múltunkat, jelenünket, jövőnket. A titkainkat is. Ezért mindig tudja, mire van szükségünk, és azt adja nekünk - ha engedjük.

Van egy német ifjúsági ének, amit nagyon megszerettem még Németországban, mert ez az utolsó sora: und ich danke dir, dass du mich kennst und trotzdem liebst. És köszönöm, hogy ismersz engem, és mégis szeretsz.

Végül pedig azt olvassuk mai igeszakaszunkban: “Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnek kell, és hallgatni is fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj és egy pásztor.” Jézus szíve mindig sokkal-sokkal nagyobb, mint a miénk. Nem csak a hozzánk hasonló embereket akarja megmenteni és vezetni, hanem minden emberrel ez a szándéka. Nem csak a zsidókat akarta pásztorolni, ezért a tanítványokat elküldte széles e világba, hogy a pogányok is megismerhessék a jó Pásztort, és a juhai lehessenek. Jézus célja az, hogy minden ember az Övé lehessen, és minden embernek örök élete lehessen. Ezért minden ember, aki Jézusé, összetartozik. Jézus így nyitogatja a mi szívünket is mások felé. Ő a mi egyetlen és közös Pásztorunk, Általa vagyunk minden Krisztus-követővel egyetlen tanítványi közösség. Ámen.

Líceumi reggeli áhítat

Áhítat Jn 21, 1-7 alapján

A videó megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=FEATzu0bsHo&feature=youtu.be

Videószerkesztés, egyebek: Simon Attila

"Boldogok, akik nem látnak, és hisznek"

Igehirdetés Zak 8, 6-8 alapján

A kép forrása: http://www.refkertvaros.hu/2012/05/boldogok-akik-nem-latnak-es-hisznek/

⁶Ezt mondja a Seregek Ura: Bár lehetetlennek tűnik a megmaradt nép számára, hogy ez így lesz abban az időben, az én számomra nem lehetetlen - így szól a Seregek Ura.

 ⁷Ezt mondja a Seregek Ura: Én kiszabadítom népemet napkelet földjéről és napnyugat földjéről. ⁸Hazahozom őket, és Jeruzsálemben laknak; az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek, valósággal és igazán.

„Boldogok, akik nem látnak, és hisznek” – olvastuk Jézus utolsó boldogmondását a vasárnap evangéliumában. Erre hív meg minket ma Jézus, és Zakariás próféta is: nem látni, de hinni. Meggyőződéssel bízni az Istentől kapott ígéretek megvalósulásában. És nem véletlen, hogy Jézusnak ez a boldogmondása is többes számban van. Mert Ő mindig közösséget teremt azok között, akik Benne hisznek.

Zakariás próféta olyan korban élt, amikor Izráel népe már rég kigyógyult fennhéjázó gondolkodásából. Ám a gőg helyét az Isten előtti alázat helyett a kishitűség vette át bennük. Isten hazavitte a nép egy részét a babiloni fogságból, és a lerombolt jeruzsálemi templom újjáépítésére hívta őket. A felmerülő gondok azonban elkedvetlenítették őket. Beletörődtek sanyarú sorsukba, népük szétszóratásába, mint akiknek nincs szabadító Istenük. Ebben a légkörben hívta el Isten Zakariás prófétát, hogy hirdesse: „Ezt mondja a Seregek Ura: Bár lehetetlennek tűnik a megmaradt nép számára, hogy ez így lesz abban az időben, az én számomra nem lehetetlen - így szól a Seregek Ura.”

Van, ami számunkra lehetetlen. Emberileg lehetetlen. Nem látunk kiutat, megoldást, nincs reményteli jövőképünk. Így voltak a tanítványok is Jézus kereszthalála után. Bezárkóztak egy házba, mert féltek. Együtt voltak egy házban – egymással és veszteségeikkel. Bezárkóztak, hisz aki megölte Mesterüket, őket is megkeresheti. Aztán eljött Jézus. Amikor azt gondolták, hogy soha többé nem jön el hozzájuk, Ő egyszer csak megjelent, és megállt középen. Most mi is be vagyunk zár(kóz)va. Talán félünk is, féltjük életünket, mint a tanítványok. Veszteségeink is vannak bőven, kisebbek és nagyobbak. Vasárnaponként azonban, amikor istentiszteletet ünnepelünk a televízió vagy a rádió adása segítségével, vagy az istentisztelet szövegét olvasva, tanítványtestvéreink lelki közösségébe kerülünk. És Jézus közöttünk is megáll középen. A mi életünkben, a mi közösségünkben is ott szeretne lenni: középen. Hogy békességet adhasson nekünk. Olyan helyzetekben is, amelyekben a békesség emberileg lehetetlennek tűnik. Nemhogy a boldogság…

A Húsvét utáni első vasárnapot Fehérvasárnapnak is nevezzük. Ezen a napon találkozott először Tamás a feltámadott Jézussal. Ezen a vasárnapon mondta ki Tamás Jézusnak – először a tanítványok közül: „Én Uram, és én Istenem!” És később ezen a napon vetették le Húsvétkor kapott fehér ruhájukat a frissen megkeresztelt őskeresztények, hogy megkezdjék új életüket Krisztusban, Akit két szemükkel már ők sem láttak, és mégis hittek.

Isten maga mondta ki, hogy emberileg lehetetlen, amiről Zakariás prófétált: a mennyei Jeruzsálem, ahova Isten hazaviszi övéit, és ahol végre tökéletes lesz az egység az Isten és népe között. Igen, emberileg lehetetlen, ahogyan a feltámadás vagy az élő Krisztus-hit is az. De Isten azt is mondja: „az én számomra nem lehetetlen”. És ezt mi már tapasztalatból tudjuk. Hiszen hányszor találkoztunk a Feltámadottal az igében, a kenyérben és a borban! És hány lehetetlen helyzetből szabadított már meg bennünket az Úr életünk során!

Végül pedig nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy milyen ígéretet rejtenek az igehirdetési alapigénket megelőző versek: „Ezt mondja a Seregek Ura: Fognak még öregemberek és öregasszonyok üldögélni Jeruzsálem terein, és mindegyiknek bot lesz a kezében, mert magas kort érnek meg. ⁵A város terei megtelnek fiúkkal és leányokkal, akik vígan játszadoznak a tereken.” (Zak 8, 4-5) Most, amikor a városok terei üresek, és időseinket féltve bezárkózunk, Isten igéje az élet megújulását és kiteljesedését ígéri. Igen, hisszük, hogy a mennyei Jeruzsálemben mindez teljességében megvalósul. De azt is hisszük, hogy Isten a földi életünkben is tud és akar megújulást, szabadulást és gyógyulást hozni. Ezért a hitünk ad nekünk boldogságot, még a leglehetetlenebb helyzetben is. Mert „boldogok, akik nem látnak, és hisznek”. Ámen.

"Tudom, hogy az én megváltóm él"

Igehirdetés Jób 19, 25-26 alapján

A teljes istentisztelet szövege itt olvasható:
https://evangelikuslelkeszno.blogspot.com/2020/04/husveti-istentisztelet-2020.html

²⁵Mert én tudom, hogy az én megváltóm él,

és utoljára megáll a por fölött,

²⁶s ha ez a bőröm lefoszlik is,

testemben látom meg az Istent.

2020. Húsvétján Jób szavai visznek közel bennünket Jézus feltámadásának ünnepléséhez. Egy olyan istenfélő ember szavai, aki mindent elveszített. Gyermekeit, barátait, egészségét, vagyonát, megbecsültségét. Mégsem vigasztalást kapott embertársaitól, csak okoskodást és ítélkezést. Teljes elhagyatottságában és keserves vívódásában már csak a halált várta.

2020. Húsvétja minket is megpróbál. Közös istentisztelet nélkül ünnepelünk. Sokan hetek óta egymagukban, szeretteiket csak fényképen látva töltik napjaikat. És nem tudjuk, meddig tart, nem tudjuk, mi vár még ránk. A mindennapi nehézségek mellett bizonytalanság, aggodalom, s talán félelem, halálfélelem rejtőzködik, vagy uralkodik bennünk.

Jób magányában és keserves kínjai közepette mégis felragyog Istenbe vetett hitéből a mélységes meggyőződés: „Tudom, hogy az én megváltóm él”. Ismerem az én Istenemet! Bensőm közepéből érzem, hogy ő nem olyan, mint az emberek, akikben csalódni lehet. Még ha mindenki elhagy is, még ha én magam is azt látom, hogy Isten hozta rám a bajt, akkor is tudom, hogy Ő velem van! Mellettem van! Még ha bizonyítékom nincs is, tudom, hogy valamiképpen megvált, kiszabadít engem! Mert tudom, hogy Ő él, és minden látszat ellenére fontos neki az életem, a sorsom. Az Övé lesz az utolsó szó. „Ha ez a bőröm lefoszlik is”, amikor már semmi leszek („testem nélkül látom meg az Istent” Károli Gáspár fordítása szerint), Ő akkor is gondol rám, törődik velem, és megmutatja nekem, hogy Ő Megváltóm és Szabadítóm. Velem van, és nem ellenem, életet ad nekem.

Jézus feltámadásának hajnalán az asszonyok Jézus sírbarlangja felé tartottak. Szívük fájdalommal és reménytelenséggel volt tele, mert akitől boldogságukat várták meghalt. Akit szerettek, a féltékeny hatalmasok megkínozták és megölték. Vasárnap hajnalban, a zsidó ünnepek elmúltával a sírbolthoz mentek, hogy megkenjék végsőkig meggyötört, élettelen testét. Nem tudják, „ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?”

De a kő el volt hengerítve. És Jézus holtteste sem volt már a sírban. Helyette egy angyal ült ott, és „így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt.” Hogyan lehetséges ez? Lehetséges ez egyáltalán?

A halál nyomát keresték, de az élet nyomait találták helyette. Hogyan lehetséges ez? Lehetséges egyáltalán? Hitünk lassan éled, de Jézus hozza, lankadatlanul hozza nekünk a reménységet:

Istennyomokat keresek

csak véres sebeket látnak

szemeim

szívemben motoszkál a remény

kisarjad a letört olajág

Zöldülő ágat lenget a

hajnali szél

könnyberejtett virágok

nyílnak

istenszagú reggelen

Harmatcseppek csillannak

kopár sziklákon

ahogy fénybe fürösztve

súlyos bércek gyomrából

kitárul a Végtelen

Jóbnak nem volt bizonyítéka arra, hogy Isten él, és valóban meglátja megváltóját. Mélységes meggyőződése mégis úrrá lett kétségein, és reménységet, életet adott neki. Húsvét hajnalán az asszonyok számára sem volt bizonyíték, hogy Jézus feltámadásának híre igaz. „Elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.” A feltámadt Jézus Krisztus mégis legyőzte az asszonyok félelmét és kétségeit. Ahogyan legyőzte tanítványai félelmét és kétségeit is.

Így van ez 2000 éve. Bűneink és félelmeink börtönbe zárnak, sírbarlangba visznek minket. De Jézus él, és elhengeríti börtönünk elől a súlyos sziklakövet. Jézus él, és megbocsátja bűneinket. Jézus él, és elűzi minden félelmünket. Jézus él, és minket is életre hív! Jézus él, és Vele szembenézhetünk a holnappal, mert tudjuk, hogy az életünk, a jövőnk az Ő kezében van. Ámen.

Húsvéti istentisztelet 2020.

Húsvét ünnepe

Szeretettel köszöntöm a Testvéreket az őskeresztények húsvéti köszöntésével:

Krisztus feltámadt!

Valóban feltámadt!

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Fölemelte jobbját az Úr, halleluja, az Úr hatalmasan munkálkodik, halleluja!

Hol a tövised, halál, hol a te fullánkod? Halleluja!

Ujjongás és győzelmi ének hallatszik az igazak sátraiból,

mert az Úr jobbja hatalmasan munkálkodott!

A kő, amelyet elvetettek az építők, íme, szegletkővé lett,

az Úr műve ez, és szerfölött csodálatos!

Ez a nap az Úr napja, amelyet ő maga szerzett,

hogy vigadozzunk és örvendezzünk!

Istenem vagy, ezért hálát adok neked,

Istenem, magasztallak téged, halleluja!

          Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, és Szentléleknek,

miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,

és mindörökkön-örökké. Ámen.

Fölemelte jobbját az Úr, halleluja, az Úr hatalmasan munkálkodik, halleluja!

Hol a tövised, halál, hol a te fullánkod? Halleluja!

Imádkozzunk! Élő Isten, Fiad feltámasztásával elvetted a halál hatalmát, és ma üdvösséget hirdetsz az egész világnak! Szabadíts meg kishitűségünktől és kétkedésünktől, hadd kapcsolódjunk be mindazok húsvéti énekébe, akik vallják, hogy Krisztus feltámadt a halottak közül, és él értünk örökké. Ámen.

A vasárnap evangéliuma: Mk 16, 1-8

¹Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. ²A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, ³és erről beszéltek egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” ⁴Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. ⁵És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. ⁶De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. ⁷De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek.” ⁸Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.

KEGYELEM NÉKTEK ÉS BÉKESSÉG ISTENTŐL, A MI ATYÁNKTÓL ÉS AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSTÓL. ÁMEN.

Az ünnep igehirdetési alapigéje: Jób 19, 25-26

²⁵Mert én tudom, hogy az én megváltóm él,

és utoljára megáll a por fölött,

²⁶s ha ez a bőröm lefoszlik is,

testemben látom meg az Istent.

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

2020. Húsvétján Jób szavai visznek közel bennünket Jézus feltámadásának ünnepléséhez. Egy olyan istenfélő ember szavai, aki mindent elveszített. Gyermekeit, barátait, egészségét, vagyonát, megbecsültségét. Mégsem vigasztalást kapott embertársaitól, csak okoskodást és ítélkezést. Teljes elhagyatottságában és keserves vívódásában már csak a halált várta.

2020. Húsvétja minket is megpróbál. Közös istentisztelet nélkül ünnepelünk. Sokan hetek óta egymagukban, szeretteiket csak fényképen látva töltik napjaikat. És nem tudjuk, meddig tart, nem tudjuk, mi vár még ránk. A mindennapi nehézségek mellett bizonytalanság, aggodalom, s talán félelem, halálfélelem rejtőzködik, vagy uralkodik bennünk.

Jób magányában és keserves kínjai közepette mégis felragyog Istenbe vetett hitéből a mélységes meggyőződés: „Tudom, hogy az én megváltóm él”. Ismerem az én Istenemet! Bensőm közepéből érzem, hogy ő nem olyan, mint az emberek, akikben csalódni lehet. Még ha mindenki elhagy is, még ha én magam is azt látom, hogy Isten hozta rám a bajt, akkor is tudom, hogy Ő velem van! Mellettem van! Még ha bizonyítékom nincs is, tudom, hogy valamiképpen megvált, kiszabadít engem! Mert tudom, hogy Ő él, és minden látszat ellenére fontos neki az életem, a sorsom. Az Övé lesz az utolsó szó. „Ha ez a bőröm lefoszlik is”, amikor már semmi leszek („testem nélkül látom meg az Istent” Károli Gáspár fordítása szerint), Ő akkor is gondol rám, törődik velem, és megmutatja nekem, hogy Ő Megváltóm és Szabadítóm. Velem van, és nem ellenem, életet ad nekem.

Jézus feltámadásának hajnalán az asszonyok Jézus sírbarlangja felé tartottak. Szívük fájdalommal és reménytelenséggel volt tele, mert akitől boldogságukat várták meghalt. Akit szerettek, a féltékeny hatalmasok megkínozták és megölték. Vasárnap hajnalban, a zsidó ünnepek elmúltával a sírbolthoz mentek, hogy megkenjék végsőkig meggyötört, élettelen testét. Nem tudják, „ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?”

De a kő el volt hengerítve. És Jézus holtteste sem volt már a sírban. Helyette egy angyal ült ott, és „így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt.” Hogyan lehetséges ez? Lehetséges ez egyáltalán?

A halál nyomát keresték, de az élet nyomait találták helyette. Hogyan lehetséges ez? Lehetséges egyáltalán? Hitünk lassan éled, de Jézus hozza, lankadatlanul hozza nekünk a reménységet:

Istennyomokat keresek

csak véres sebeket látnak

szemeim

szívemben motoszkál a remény

kisarjad a letört olajág

Zöldülő ágat lenget a

hajnali szél

könnyberejtett virágok

nyílnak

istenszagú reggelen

Harmatcseppek csillannak

kopár sziklákon

ahogy fénybe fürösztve

súlyos bércek gyomrából

kitárul a Végtelen

Jóbnak nem volt bizonyítéka arra, hogy Isten él, és valóban meglátja megváltóját. Mélységes meggyőződése mégis úrrá lett kétségein, és reménységet, életet adott neki. Húsvét hajnalán az asszonyok számára sem volt bizonyíték, hogy Jézus feltámadásának híre igaz. „Elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.” A feltámadt Jézus Krisztus mégis legyőzte az asszonyok félelmét és kétségeit. Ahogyan legyőzte tanítványai félelmét és kétségeit is.

Így van ez 2000 éve. Bűneink és félelmeink börtönbe zárnak, sírbarlangba visznek minket. De Jézus él, és elhengeríti börtönünk elől a súlyos sziklakövet. Jézus él, és megbocsátja bűneinket. Jézus él, és elűzi minden félelmünket. Jézus él, és minket is életre hív! Jézus él, és Vele szembenézhetünk a holnappal, mert tudjuk, hogy az életünk, a jövőnk az Ő kezében van. Ámen.

Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédét. Áldjuk és magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent, valljuk meg hitünket az Apostoli Hitvallás szavaival!

          Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

ISTEN BÉKESSÉGE, AMELY MINDEN ÉRTELMET MEGHALAD, ŐRIZZE MEG SZÍVETEKET ÉS GONDOLATAITOKAT A KRISZTUS JÉZUSBAN. ÁMEN.

Imádkozzunk! Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk! Hálatelt szívvel mondunk neked köszönetet, hogy szent Fiad feltámasztásával győzelmet arattál a bűn és a halál felett, és megajándékoztál minket az örök élet reménységével. Ezzel a reménységgel könyörgünk most hozzád.

Istenünk, tarts meg minket feltámadott és élő Urunk nyájában, hogy őt kövessük életünkben, és vele részesüljünk örök országod örömében. Add, hogy Krisztus Urunk húsvéti győzelmének fénye megvilágítsa hétköznapjainkat is, hogy világosságában járva az örök élet örömének és békességének hordozói legyünk szeretteink és minden embertársunk között.

Atyánk, kérünk, erősítsd bennünk a hitet, hogy most, a koronavírus idején is irgalmas és oltalmazó kezedben van életünk. Imádkozunk azokért, akik megbetegedtek, azokért, akik szerettüket veszítették el a járványban, azokért, akik félnek, és azokért, akik szenvednek a magánytól. Könyörgünk hozzád Otthonunkért, minden lakójáért és dolgozójáért! Óvj meg bennünket! Fohászkodunk hozzád, Atyánk, az orvosokért, ápolókért, mentősökért, mindenkiért, akik a betegekről és idősekről gondoskodnak. Könyörgünk a kutatókért, akik a gyógyítás útjait keresik!

Áldd meg hazánkat, népünket. Add, hogy elöljáróink neked tetszően vezessék országunkat, és jó döntéseket hozzanak a mostani krízis idején. Könyörgünk a mezőgazdaságban és élelmiszerboltban dolgozókért, a hatóságokért, és mindenkiért, aki azért küzd, hogy országunk továbbra is működni tudjon. Kérünk, adj fegyelmet és kitartást, hogy elviseljük a korlátozásokat, amelyek bennünket védenek a járvány idején.

Könyörgünk, szenteld meg a családokat! Segítsd őket a tanulásban és a testi-lelki növekedésben a mostani helyzetben is! Adj erőt és felüdülést a tanároknak, hogy ebben a rendkívüli helyzetben is helyt tudjanak állni!

Hallgass meg minket, Urunk, mert te vagy a mi mennyei Atyánk. Tied a dicsőség és a hálaadás mindörökké. Te irgalmas és kegyelmes vagy, meghallgatod az imádságot, és megadod mindazt, ami néped javát szolgálja, a mi feltámadott és élő Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a te neved,

jöjjön el a te or szágod,

legyen meg a te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,

és ne vígy minket kísértésbe,

de szabadíts meg a gonosztól,

mert tied az ország, a hatalom és a dicsõség

mindörökké. Ámen.

Az Úr áldjon meg és őrizzen meg téged!

Az Úr világosítsa meg az ő arcát terajtad,

és könyörüljön rajtad!

Az Úr fordítsa az ő arcát tefeléd,

és adjon neked békességet!

Ámen.

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok!

„Elvégeztetett!” De mi is?

Címlap-áhítat Jn 19, 30 alapján 

Megjelent a Christophoros 2018. évi böjti számában

Az egész még Édenben kezdődött. Minden tökéletes volt. Békésen, boldogan pezsgett az élet a kertben. Abban a boldog tudatban, hogy Isten ott van a közelben. Bármikor láthatták, bármikor beszélgethettek Vele egy jót, vagy szellős alkonyatkor Vele együtt sétálhattak. Olyan jó volt Istennel lenni!

 Egy napon azonban minden megváltozott. Vagyis majdnem minden. Valamiért úgy tűnt a számukra, Ádám és Éva számára, hogy valami hiányzik. Valami igazán izgalmas és fantasztikus. Isten megtiltotta, hogy kipróbálják. Mindent szabad volt, csak azt az egyet nem. Valamiért mégis azt kezdték gondolni, hogy Isten megfosztja őket valami nagyon jótól. Úgyhogy végül is megtették. Kipróbálták. És abban a pillanatban egy különös, kellemetlen érzés született meg bennük. A félelem. Hogy valami nincs rendben. Hogy – te jóságos ég! – jön Isten, és nekünk végünk!

Igen, azon a napon tényleg minden megváltozott. Vagyis majdnem minden. Isten gondoskodó szeretete megmaradt. De a földről eltűnt a tökéletesség állapota, és Isten távolivá vált a számukra. Összetörött a bizalommal teli, boldog kapcsolat, és így folytatódott az élet nemzedékről nemzedékre.

Isten azonban egy pillanatra sem mondott le az emberről. Hogy a tönkrement kapcsolat helyreállhasson, és a távolság megszűnhessen, komoly tervet kreált. Tökéleteset, mint mindig. Ahogyan a macskaköves utat is megalapozzák, aztán kockáról kockára megépítik, úgy készült el a megváltás nagy műve is. Törvények, próféták, ígéretek, jövendölések alkották az alapját. Aztán egyenként került a helyére minden egyes macskakő - az emberré lett Istenfiú rakta őket három éven át, kitartóan, pillanatra sem feledve a célt.

Ki gondolta volna, hogy az út a Golgota keresztjére vezet? És ki gondolta volna, hogy ez volt a terv? Hogy az emberré lett Istenfiú pontosan ártatlanul elszenvedett kínhalálára mondja ezt: „Elvégeztetett!”? Igen, ez volt a terv! Hogy az Isten Fia emberré lesz, és ártatlan Bárányként elhordozza a világ bűnének büntetését. Hogy nekünk, akik az Övéi lettünk és Őt követjük, szabad utunk legyen a mennyei Atyához. Hogy a mi szívünkből, akik az Övéi lettünk és Őt követjük, elfogyatkozzék a félelem. Hogy mi, akik az Övéi lettünk és Őt követjük, egy napon megérkezzünk az újjáteremtett Édenbe, Isten ölelésébe.

Nagycsütörtök úrvacsora nélkül

Áhítat Mt 26, 36-46 alapján

Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora

²⁶Miközben ettek, vette Jézus a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, a tanítványoknak adta, és ezt mondta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem!” ²⁷Azután vette a poharat és hálát adott, nekik adta, és ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. ²⁹De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.”

³⁰Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. ³¹Akkor így szólt hozzájuk Jézus: „Mindnyájan megbotránkoztok bennem ezen az éjszakán, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai. ³²De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.” ³³Ekkor Péter így szólt hozzá: „Ha mindenki meg is botránkozik benned, én soha meg nem botránkozom.” ³⁴Jézus pedig ezt mondta neki: „Bizony, mondom néked, hogy ezen az éjszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.” ³⁵Péter így válaszolt: „Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg.” Ugyanígy beszélt a többi tanítvány is.

³⁶Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: „Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom.”

Ebben az évben nem csak a böjt, hanem a Nagyhét is egészen rendhagyó. Hetek óta nem gyülekezhetünk össze a Fabricius Otthon Kápolnájában, fizikai értelemben nem tarthatunk közös istentiszteletet, és nem vehetünk úrvacsorát sem. Nagycsütörtök ünnepén ez különösen fájdalmas pont. Az úrvacsora szereztetésének napján nem ünnepelhetjük az úrvacsorát. Azaz, dehogynem! Ünnepelhetjük az úrvacsorát! Igenis, ünnepelhetjük, hogy Jézus megalázta magát, hús-vér emberré lett, és mindenestül nekünk adta, értünk áldozta magát. És ünnepelhetjük, hogy a feltámadott Jézus minden úrvacsora alkalmával belealázkodik a kenyérbe és a borba, hogy testéből részesüljön a testünk, és tápláljon, formáljon bennünket az örök életre.

Mégsem élhetünk most az úrvacsora szentségével. Most nem tapasztalhatjuk meg, hogy meghallgatjuk Isten törvényét, és mindannyian megvalljuk: vétkeztünk. És nem élhetjük át, hogy Jézus Krisztus kereszthaláláért mindannyiunknak hirdettetik a bűnbocsánat. Nem tapasztalhatjuk meg, hogy Jézus asztalához hív minket, és azt mondja: „Ez az én testem”, „Ez az én vérem”, és Jézus bennünk lesz, mi Őbenne, és egymással is úrvacsorai közösségbe kerülünk.

Két héttel ezelőtt még azt tervezgettem, hogy ha nem is gyülekezhetünk össze a Kápolnában, minden evangélikus szobájába viszek úrvacsorát. Ma már – egyházunk Diakóniai Osztályának javaslatára – be sem mehetek a szobákba, már csak a telefon és a papír maradt. De hála Istennek, hogy ezek megmaradtak! Így most arra hívom a Testvéreket, hogy mégis ünnepeljük az úrvacsorát! Most nem azzal, hogy gyakoroljuk, hanem azzal, hogy vágyakozunk utána, és hálát adunk Jézusnak az úrvacsora szereztetéséért, és minden alkalomért, amikor Ő belealázkodott az aprócska ostyába és a cseppnyi borba, hogy Ő bennünk lehessen és mi Őbenne. Ámen.

Virágvasárnapi kontraszt

Igehirdetés Jn 12, 12-19 alapján
2020. április 5.

Szántó Piroska: Jézus bevonul Jeruzsálembe

¹²Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, ¹³pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: „Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!” ¹⁴Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: ¹⁵„Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” ¹⁶Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. ¹⁷A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette. ¹⁸Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. ¹⁹A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: „Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!”

          „Íme, királyod jön, szamárcsikón ülve” – prófétálta Zakariás. Király – szamárcsikón ülve. Hogyan fér a kettő össze: király és szamár? Hol marad a pompás lovashintó, vagy legalább egy telivér paripa? A Szentírásban nincsenek véletlenek, ahogyan az Isten terveiben sem. Annak a Királynak, akiről Zakariás prófétált, szamárcsikón kellett érkeznie.

Bő fél évvel ezelőtt alkalmunk volt megtapasztalni, hogy mai világunkban milyen az, amikor egy ország vezetője városunkba látogat. Angela Merkel német szövetségi kancellár tavaly augusztusban Sopronba érkezett, hogy beszédet mondjon az evangélikus templomban. Mivel járt az, hogy a német kancellár Sopronba jött? A várost rendbe tették, feldíszítették. A csatornafedeleket behegesztették. A belvárost lezárták, 10 méterenként rendőrök álltak. A belvárosba és az evangélikus templomba csak a meghívottak léphettek be. A kancellár helikopterrel érkezett, páncélos autóval hozták a templomhoz testőrei és kommandósok kíséretében. Egyszerű ember meg sem közelíthette.

2000 évvel ezelőtt Jézus, az Isten Fia, a királyok Királya gyalog érkezett Jeruzsálembe. Ott aztán „egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Ez az egyetlen jelenet tökéletes példája Jézus egész földi életének. Istállóban született, jászol volt az első fekhelye. Gyalog járta Palesztina poros útjait, sorra látogatta a falvakat és a városokat. Mindenki odamehetett Hozzá, mindenki hallgathatta, mindenki láthatta, aki csak akarta. Még a kisgyermekeket is magához hívta, egyszerű halászok is lehettek a barátai, és szóba állt a nyomorultakkal, bűnösökkel, jött-mentekkel. Mindenki találkozhatott Vele!

Jézus szamárcsikó hátán vonult be Jeruzsálembe, a próféták szelíd állatán. Mert Jézus nem földi, hanem mennyei Király. Nem dicsőségre, földi gazdagságra és hatalomra vágyik, hanem ránk. Arra, hogy hogy találkozzunk Vele. Hogy az összetörött kapcsolatunk az Istennel meggyógyuljon, és Vele járjuk utunkat, amely az örökkévalóságba vezet.

Amikor Jézus bevonult Jeruzsálembe, sokan azt várták Tőle, hogy megszerzi a hatalmat, és megszabadítja népét a rómaiaktól. Ezek az emberek csalódtak. Sőt, a tanítványok is csalódtak. Még nem értették, hogy Jézus az Úr szenvedő Szolgája, akiről Ézsaiás prófétált. Még nem értették, hogy nem csak Mester, hanem Megváltó. Még nem érthették, hogy amikor a leggyengébbnek látszik majd a kereszten, akkor vívja meg a leghatalmasabb csatát: bűnbocsánatot szerez mindannyiunknak. De „miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla”.

Testvéreim, Nagyhét eseményeiben nem voltak véletlenek. A szelíd szamár is üzenet: mennyei Király az, aki érkezik, nem vágyik a földi hatalomra. Csak ránk vágyódik, és önfeláldozó szeretetével a szívünket szeretné meghódítani és megtisztítani. Ámen.

Bizalommal az Atya előtt

Igehirdetés Zsid 10, 19-25 alapján
2020. március 29.

A kép forrása: https://kepmas.hu/lehet-jo-eletunk-bizalom-nelkul

¹⁹Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, ²⁰azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; ²¹és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: ²²járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, ²³a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. ²⁴Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. ²⁵Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.

          A mai vasárnapon Isten magához hív minket. Végtelen szeretettel és nagyon világosan adja tudtunkra, hogy nyitott szívvel és teljes bizalommal mehetünk Hozzá.

          Nem régen egy általános iskola 7. osztályának a termében jártam. A diákok különböző fotókat, képeket, idézeteket ragasztottak ki a falra, és az egyiken ezt olvastam: A bizalmat nehéz megszerezni, és csak egyszer lehet elveszíteni. Megdöbbentett, hogy ez a gondolat már a 13 éves gyerekeket is annyira megragadja, hogy kiteszik az osztálytermük falára. Figyelmeztetik és emlékeztetik magukat arra, hogy a bizalom óriási kincs, amit nagyon könnyű elveszíteni.

Isten igéje arra hív ma bennünket, hogy teljes bizalommal menjünk Isten elé. Nem azt kéri tőlünk, hogy vakon bízzunk meg Benne. Hanem emlékeztet arra, hogy Jézus Krisztus mindenestül odaadta magát, az életét és vérét azért, hogy mi teljes bizalommal, igaz szívvel, teljes hittel és megtisztult lelkiismerettel járulhassunk az Isten elé. Az evangéliumi igeszakaszban olvastuk, hogy Jézus ezt mondta: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.” „Én vagyok.” Így mutatkozott be Isten Mózesnek az égő csipkebokorból. Én vagyok, itt vagyok, jelen vagyok a számodra. Mindig! Az Isten Fia pedig emberré lett, hogy ez mindannyiunk számára nyilvánvalóvá lehessen: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1, 23) Az Isten a mi oldalunkon áll. Mellettünk áll. Akkor is, ha mi vétkezünk Ellene, ha elszakadunk Tőle, ha visszaélünk belénk vetett bizalmával. Jézus azért áldozta fel magát a kereszten, hogy legyen számunkra visszaút az Istenhez. Hogy a bűneink, amelyek elválasztanak bennünket az Istentől, a mennyei Atyától, az Ő vérével eltöröltessenek.

Amikor Jézus kilehelte lelkét, „íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt” (Mt 27, 51). Ez a kárpit a jeruzsálemi templom belsejében feszült, és elválasztotta a szentek szentjének nevezett zárt részt a szentélytől. A szentek szentjébe egyetlen ember tehette be a lábát, ő is csak évente egyszer: a főpap. Mert ott lakott az Isten. De Jézus halálának pillanatában ez a kárpit, amely elválasztotta a szentek szentjét a templom többi részétől, amely elzárta az embereket az Istentől, „felülről az aljáig kettéhasadt”. Jézus „új és élő” utat nyitott meg előttünk az Istenhez, és ez az út Ő maga.

Ezért mondta Jézus: „Bizony, bizony, mondom néktek, ha valaki megtartja az én igémet, nem lát halált soha.” (Jn 8, 51) Az eredeti görög szövegben az az ige, amit úgy fordítottak, hogy „megtart”, a téreó. Azt is jelenti még, hogy „figyelni, pontosan megfigyelni, őrizni, megőrizni”. Tehát Jézus igéjét megtartani nem azt jelenti, hogy annyira óvom a Szentírást, hogy a lakásom legbecsesebb pontján tartom, és hozzá sem érek. Hanem Jézus szavát megtartani azt jelenti, hogy folyamatosan figyelem, olvasom, hallgatom, hogy az életem közepévé és motorjává váljon.

Ma Jézus szavai arról szólnak nekünk, hogy Ő jelen van a számunkra, és igéjével az örök élet útján szeretne vezetni minket. Ez az út pedig a mennyei Atya felé tart, aki velünk akarja ünnepelni az örök létet, és aki minden percben várja, hogy teljes bizalommal Hozzá forduljunk. Bármi is nyomja a szívünket, bármi terheli lelkünket, bármilyen állapotban és helyzetben vagyunk is, Ő várja, hogy megszólítsuk Őt, és megmutathassa nekünk végtelen szeretetét. Ámen.