A reménység ünnepe

A kép forrása: https://tudomanyplaza.hu/milyen-unnep-a-punkosd/

Amikor Pünkösd vasárnapján magunkba nézünk, és bűnbánatra készülünk, Zakariás próféta igehirdetésére figyelünk: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura” (Zak 4, 6c).

Vajon amikor döntéseket kell hoznunk, mi irányít bennünket? Istentől kérjük a vezetést, és Ő határozza meg a céljainkat, vagy a saját elképzeléseink, akaratunk, és vágyaink vezérelnek minket?

Bízunk-e abban, hogy Isten jelenléte és szeretete győzelemre visz bennünket? Hisszük-e ezt teljes szívvel, lélekkel és elmével? Vagy bizalmunk hiánya arra indít, hogy a saját elgondolásunk szerint éljük az életünket?

És vajon milyen eszközöket használunk arra, hogy megoldjunk nehéz helyzeteket, vagy kapcsolati problémákat? A szeretet eszközeit és útjait keressük, vagy valójában az önzés és az erőszak nyílt vagy rejtett formáit használjuk?

Az igehirdetés alapigéje: Jn 14, 16-21

Jézus mondja: "én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: 17az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” 18„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. 19Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. 20Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. 21Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.”

Pünkösd azt hirdeti nekünk, hogy Jézus feltámadásának minden áldott következménye valósággá válhat az életünkben. A mi életünkben, a Tiédben, és az enyémben. A mi családunkban, a mi közösségünkben, a mi gyülekezetünkben.

A mai evangéliumi igeszakaszunk Jézusnak egy csodálatos kijelentésével kezdődik: 16én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: 17az igazság Lelkét. Nem tudom, hogy belegondoltatok-e már abba, hogy Jézus és az Atya rólunk beszélget. Talán most, ebben a pillanatban is. Jézus azt mondta az utolsó vacsorán a tanítványoknak, hogy amikor a mennyben lesz, kérni fogja az Atyát, és Ő másik Pártfogót ad nekünk. Az első pártfogó maga Jézus. De Ő mennybemenetele óta a mennyben van, nincs itt úgy, mint akkor, amikor emberré született 2000 éve. Ám ez nem jelenti azt, hogy ne törődne velünk folyamatosan. Dehogynem! Home office-ból dolgozik. Beszél az Atyával, rólunk, az egyházról, minden emberről, és nem kérdés, hogy az Atya megadja a másik Pártfogót nekünk, hogy velünk legyen mindörökké. Ő az igazság Lelke, vagyis Jézus Krisztus Lelke, és az Atya Isten Lelke. Így Jézust nem korlátozza többé az idő és a tér, mint akkor, amikor 33 évig itt élt a földön. Hanem a Szentlélek által mindig és mindenhol jelen tud lenni, és cselekedni.

 Jézus tehát megígérte a tanítványoknak az utolsó vacsorán, hogy beszél az Atyával, és ő elküldi a másik Pártfogót. Ez történt meg az első Pünkösdkor, és történik azóta is újra és újra.

            Na, de mit is tesz a Szentlélek? Jézus úgy nevezi, hogy Pártfogó. A görög szövegben itt a Paraklétosz szó szerepel, ami a pártfogón kívül azt is jelenti, hogy közbenjáró, szószóló, és vigasztaló. És Jézus azt mondja Róla, hogy Ő az igazság Lelke, és velünk lesz mindörökké. Nagyon fontos megértenünk, hogy Jézus nem szab semmilyen feltételt ehhez. Egyszerűen csak megígéri a tanítványoknak, így nekünk is a Szentlelket. Nem mondja, hogy ha jók lesztek, elküldöm nektek a Szentlelket. Ha már megérdemlitek, és méltók lesztek rá, akkor megkapjátok. Nem. Mert pont fordítva van: nem tudunk jóvá válni a Szentlélek nélkül. Nem érdemeljük meg, nem vagyunk rá méltók, hanem az Atya és a Fiú Isten egyszerűen csak elküldi, nekünk ajándékozza a Szentlelket, hogy legyen a közbenjárónk, a szószólónk és a vigasztalónk. És ez azt jelenti, hogy az üdvösségünk, és egyáltalán a boldogulásunk nem csupán a mi harcunk, a mi egyszemélyes, magányos küszködésük. Mert Jézus nem hagyja árván, kiszolgáltatottan egyetlen tanítványát sem, hanem a Szentháromság Isten nálunk sokkal nagyobb elszántsággal és erővel küzd értünk.

Jézus azt mondja, hogy a világ nem látja, és nem ismeri a Szentlelket, és nem látja Őt sem. Az Otthonban az egyik lakónk, Ili néni újra és újra felvetette a bibliaórán, hogy mindaz, amiről a Bibliában szó van, az régen történt, de mi van most? Hol van most az Isten, hol van Jézus? A többi résztvevő pedig minden alkalommal elmondta, hogy Isten csodái ma is minden nap történnek. A hívő ember szeme kinyílik arra, hogy az Isten jelen van a Szentlélek által, és látja, hogy működik és cselekszik. Az a görög ige, amit itt olvasunk, a theoreó (ebből származik a teória szavunk), ami nem csak azt jelenti, hogy lát, hanem azt is, hogy szemlél, néz, figyel, megvizsgál. Magyarán Jézus tanítványainak az érzékei kiéleződnek Jézusra, és ez meghatározza az egész életről és a világról szóló nézeteiket.

Ezért mondja azt Jézus, hogy a Szentlélek nem csak körülöttünk, és mellettünk és közöttünk van, hanem bennünk. Ez az, amit fel sem foghatunk. Az Isten Lelke, a világ Teremtőjének és Fenntartójának Lelke, akinek minden szívdobbanásunkat köszönhetjük, aki a világegyetemet alkotta és ma is tágítja, hajlandó belém és Beléd költözni. És világrengető hatalmát visszafogva, szelíden, hozzánk igazodva, a mi tempónkat követve munkálkodni bennünk. Ugyanazzal a szelídséggel, amellyel Jézus Krisztus végezte megváltó küldetését a földön.

A célja pedig nem más, mint hogy éljünk. Igazán éljünk, bőségesen, teljes és igaz boldogságban, virulóan, örökké, a Szentháromság szeretetközösségében.

Végül, az igeszakaszunk utolsó versével visszaérkezünk oda, ahonnan elindultunk. Egyedül nem lennénk képesek a jóra. Hogy önmagunktól hova jutunk, azt jól láthatjuk az első bűneset, meg Káin és Ábel, az özönvíz, és Bábel tornyának a történetéből. Vagy elég bekapcsolnunk a tévét, és megnéznünk a híradót. A Szentlélek közbenjárásával, pártfogásával és vigasztalásával azonban a sötétségünkbe - lassan és megmagyarázhatatlanul - világosság költözik. A káoszból rend születik. Az ige és a szentségek a Szentlélek erejével munkálkodnak bennünk. És valósággá válik bennünk is az, amiről Jézus beszél: „Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.”

Mindezeket végiggondolva: Pünkösd ünnepe a reménység ünnepe. Hogy nem vagyunk magunkra utalva, hanem a kegyelmes és hatalmas Istennel együtt járhatjuk végig a földi életünk útját a mennyország felé. Lehet bármilyen sötét, lehetnek bármilyen ijesztő és félelmetes útszakaszaink, tudhatjuk, hogy Ő minden pillanatban pártfogol, és amikor kell, megvigasztal Szentlelkével. Mert a Seregek Ura áll mellettünk és a hátunk mögött, és Ő küzd értünk minden seregével együtt életünk minden pillanatában. Így válik valósággá Jézus feltámadásának minden áldott következménye a mi életünkben is, a Tiédben, és az enyémben. A mi családunkban, a mi közösségünkben, a mi gyülekezetünkben. Ámen.