Az ima ajándéka

Albrecht Dürer: Imádkozó kezek

Amikor Rogate vasárnapján magunkba nézünk, és bűnbánatra készülünk, figyeljünk Jézus szavaira: „Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.” (Jn 16, 24)

Vajon hisszük-e, hogy Jézus teljes életet és teljes örömöt szán nekünk? És hisszük-e, hogy ez a teljes élet és teljes öröm, Tőle jön, vagy máshol keressük? Gyökössy Endre igyekezett mindig felhívni a figyelmet arra, hogy a keresztyén ember öröme a húsvéti öröm. Olyan öröm, ami elvehetetlen. Végső, mindent legyőző öröm. Ezért a keresztyén embernek nem kell mindig és mindenhol mindenféle örömökre vadászni, az örömöt hajkurászni. Mert van örömhírünk: az Isten szeretetéről, a megváltásról, a halál legyőzöttségéről és az élet győzelméről. És csak ez az örömhír tud teljes örömöt ajándékozni nekünk.

Van örömhírünk, de vajon mire indított bennünket ez az örömhír az elmúlt héten? Tudtunk-e az Istenben bízni? Tőle vártuk-e a boldogságunkat és boldogulásunkat? Kértük-e Tőle boldogságunkat és boldogulásunkat? És vajon megnyílt-e a szívünk embertársaink felé, amikor imádkoztunk?

Az igehirdetés alapigéje: 1Tim 2, 1-6

Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, ²a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. ³Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, ⁴aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. ⁵Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, ⁶aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.

Már a Húsvét utáni 5. vasárnapot ünnepeljük, és még mindig nem fogytunk ki abból, hogy Jézus feltámadásának a csodálatos következményeit keressük az életünkben. Figyeltünk már az öröm és az éneklés lehetőségére, ma pedig az imádság ajándékával foglalkozunk.

            Mai igehirdetési alapigénkben Pál apostol arra kéri Timóteust és az efezusi gyülekezetet, hogy tartsanak „könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, ²a királyokért és minden feljebbvalóért”, hogy a keresztyének nyugodt és csendes életet élhessenek „teljes istenfélelemben és tisztességben”. De nagyon fontos megértenünk, hogy az imádság nem egy feladat, amit Isten kiad nekünk, hanem ajándék. Óriási lehetőség, amiért mi az égvilágon semmit nem tettünk, hanem Jézus készítette el nekünk, és Ő szenvedett meg érte.

            A mai igékben legalább két döbbenetes kijelentésre rácsodálkozhatunk. Az egyik Jézus szava a vasárnap evangéliumából. Azt mondja Jézus: ²⁶Azon a napon az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem majd az Atyát értetek, ²⁷hanem maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy én az Istentől jöttem. Ez azt jelenti, hogy Jézus beviszi a tanítványait, bevisz minket a Szentháromság Isten szeretetközösségébe. Ő az út az Atyához. Megfogjuk Jézus kezét, és Ő bevezet minket a Szentháromság közösségébe. És onnantól kezdve, amíg csak Jézuséi vagyunk, élvezhetjük az Szentháromság Isten szeretetközösségét. Benne lehetünk, tagjai, részesei lehetünk az Isten szeretetközösségének. Ezért nincs szükségünk semmiféle gurura vagy közvetítőre ahhoz, hogy Istennel beszélgessünk, mert Jézus a mi közbenjárónk, aki odavisz minket az Atyához.

            A másik megrendítő kijelentés a Timóteushoz írt levélből ezt a gondolatot folytatja: ⁵Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, ⁶aki váltságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében. Figyeljük meg, Testvéreim, hogy itt, amikor Pál apostol a martyria, vagyis a tanúságtétel szavát használja, akkor nem a tanítványok tanúságtételéről beszél, hanem Jézus tanúbizonyságáról. Arról, hogy Jézus az Ő kereszthalálával bebizonyította a szeretetét. Bebizonyította azt, amit olvasunk a textusunk 4. versében, hogy „Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére”. Istennek az a vágya, hogy Vele éljük az életünket itt a földön, és megoszthassa velünk az örökéletet a mennyországban. És ezt teljes bizalommal vonatkoztassuk mindannyian magunkra! Isten azt szeretné, ha Vele élném át az életem minden napját, és arra vágyik, hogy velem töltse az öröklétet.

            Erről az alapról indulhatunk az imádság felé. De mivel az Istennel való beszélgetés ajándéka elképesztően gazdag téma, ezért most leszűkítem arra, amiről a mai textusunkban Pál apostol ír: Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, ²a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. ³Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt.

            Nyugodt és csendes életet (biosz, tehát a földi életünk) élni teljes istenfélelemben: sokunk vágya ez. A világ mégis mindig más irányba akar kényszeríteni bennünket. A levél íródásának idején a keresztyénüldözés akadályozta meg, hogy a hívők csendes és nyugodt istenfélő életet élhessenek. Ma a korszellem és a társadalmi elvárások teszik velünk ugyanezt. Építsünk minél nagyobb karriert, éljünk át minél több élményt, jussunk el mindenhova, ismerjünk minél több embert, mutassuk meg mindenkinek, hogy kik vagyunk, és milyen nagyszerű dolgokat teszünk és birtokolunk. Minél nagyobb tempóban éljük az életünket, annál fontosabbnak érezhetjük magunkat, annál értékesebbnek érezzük az életünket. A korona vírus miatti karantén azonban talán sokak számára megmutatta, mekkora értéke lehet a nyugodtabb, eseménytelenebb, korlátozottabb életnek. Mélyebben megélhetjük a kapcsolatainkat és a tevékenységeinket, ha van idő együtt lenni, és van elég idő a tevékenységeinkre. De ehhez sok másról le kell mondani. Na, ez az, ami a mai ember számára idegen és ijesztő.

Amikor a szentíró arra kéri Timóteust, és vele együtt arra hívja az egész efezusi gyülekezetet és minket is, hogy imádkozzanak a királyokért és feljebbvalókért, akkor ezt az egész problémát nagyobb összefüggésbe helyezi. Nem vagyunk tehetetlenek, mert Isten nekünk ajándékozta az imádság lehetőségét, és Jézus megszenvedett a bizalmunkért. Igen, észre kell vennünk a világi és a hívő élet konfliktusát, értenünk kell a feszültség okát, de látnunk kell azt is, hogy a mindezek feletti hatalom Isten kezében van, és Ő szívén viseli minden ember sorsát. Minket, hívőket pedig arra hív, hogy bátran kérjünk, bátran könyörögjünk a változásért.

 

Nagy ajándékunk van, Testvéreim. Éljünk az imádság ajándékának lehetőségével! Ámen.