A mai vasárnap neve: Laetare! Örüljetek!

Igehirdetés Róm 7, 22-25 alapján

A kép forrása:

http://www.archivioradiovaticana.va/storico/2017/04/27/emmauszi_%C3%BAt_martos_bal%C3%A1zs_atya_elm%C3%A9lked%C3%A9se_h%C3%BAsv%C3%A9t_3_vas%C3%A1rnapj%C3%A1ra/hu-1308456

²²Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, ²³de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. ²⁴Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? ²⁵Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.

Nem tévedés, nem is nyomdahiba, a mai vasárnap neve valóban ez: Laetare! Örüljetek! Böjti időnk közepébe egyszer csak belevilágít az evangélium öröme: Hála Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus megszabadított ebből a halálra ítélt testből! Észrevette szükségünket, megszánta kilátástalan kiszolgáltatottságunkat, és elkészítette számunkra a szabadulás útját: önmagát.

Igehirdetési alapigénkben Pál apostol kendőzetlenül vall önmagáról: „gyönyörködöm az Isten törvényében, (…) de foglyul ejt a bűn tagjaimban levő törvényével”. Vallomása egészen személyes, mégis tudjuk, érezzük, ez nemcsak az ő tapasztalata. Hányszor hallottam mások szájából, hányszor mondtam ki én is: „Nem ezt akartam! Nem így akartam! Én jót akartam! Mégis elrontottam.” Úgy vagyunk mi is, mint Ádám és Éva: szakítottunk a tiltott fáról, ettünk a gyümölcséből, mégsem tudunk mit kezdeni a jó és a rossz tudásával. Sokszor tudjuk, mi lenne a jó, mégis a rosszat mondjuk, mégis a rosszat tesszük. Máskor meg rájövünk: olyan keveset tudunk, olyan keveset látunk az összefüggésekből, hogy kevesek vagyunk a jó döntések meghozatalához.

Pál apostol felismerte állapotát és helyzetét: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” Magunktól nem tudunk jók lenni, magunktól nem tudunk megváltozni, magunktól nem tudunk kiszabadulni kilátástalan helyzetünkből. Segítségre van szükségünk, szabadításra van szükségünk! Ezt a segítséget, a szabadulást nem egy filozófiai irányzatban, nem is emberekben vagy egy jól megválasztott életstílusban találhatjuk meg. Hanem egyetlen személyben: Jézus Krisztusban.

Jézus neve szó szerint ezt jelenti: Szabadító. Az Ő szabadítása egészen személyes. Személyes, mert önmagát áldozta fel szabadulásunkért. És személyes, mert szabadítása a Vele való egészen személyes kapcsolatban lesz a miénk. Olvassuk, hallgatjuk Jézus szavait a Bibliából, és szavai életre kelnek, és bennünket is életre keltenek. Megszólítjuk Őt imádságainkban, Ő pedig – csak figyeljünk! - jelenlétével válaszol. Elmondjuk Neki mindazt, ami lelkiismeretünket terheli, Ő pedig leveszi rólunk a terheket, hogy felszabadulhassunk. Önmagával tölti be testünket és lelkünket az úrvacsorában, így formál át bennünket az Atya gyermekeivé. Ez az örömhír világít bele böjtünk közepébe. Ez az örömhír indítja el a változást bennünk és kiszolgáltatottsággal, félelmekkel, terhekkel teli életünkben a szabadulás felé. Ámen.