A mai vasárnap neve: Laetare! Örüljetek!

Igehirdetés Róm 7, 22-25 alapján

A kép forrása:

http://www.archivioradiovaticana.va/storico/2017/04/27/emmauszi_%C3%BAt_martos_bal%C3%A1zs_atya_elm%C3%A9lked%C3%A9se_h%C3%BAsv%C3%A9t_3_vas%C3%A1rnapj%C3%A1ra/hu-1308456

²²Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, ²³de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. ²⁴Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? ²⁵Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.

Nem tévedés, nem is nyomdahiba, a mai vasárnap neve valóban ez: Laetare! Örüljetek! Böjti időnk közepébe egyszer csak belevilágít az evangélium öröme: Hála Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus megszabadított ebből a halálra ítélt testből! Észrevette szükségünket, megszánta kilátástalan kiszolgáltatottságunkat, és elkészítette számunkra a szabadulás útját: önmagát.

Igehirdetési alapigénkben Pál apostol kendőzetlenül vall önmagáról: „gyönyörködöm az Isten törvényében, (…) de foglyul ejt a bűn tagjaimban levő törvényével”. Vallomása egészen személyes, mégis tudjuk, érezzük, ez nemcsak az ő tapasztalata. Hányszor hallottam mások szájából, hányszor mondtam ki én is: „Nem ezt akartam! Nem így akartam! Én jót akartam! Mégis elrontottam.” Úgy vagyunk mi is, mint Ádám és Éva: szakítottunk a tiltott fáról, ettünk a gyümölcséből, mégsem tudunk mit kezdeni a jó és a rossz tudásával. Sokszor tudjuk, mi lenne a jó, mégis a rosszat mondjuk, mégis a rosszat tesszük. Máskor meg rájövünk: olyan keveset tudunk, olyan keveset látunk az összefüggésekből, hogy kevesek vagyunk a jó döntések meghozatalához.

Pál apostol felismerte állapotát és helyzetét: „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” Magunktól nem tudunk jók lenni, magunktól nem tudunk megváltozni, magunktól nem tudunk kiszabadulni kilátástalan helyzetünkből. Segítségre van szükségünk, szabadításra van szükségünk! Ezt a segítséget, a szabadulást nem egy filozófiai irányzatban, nem is emberekben vagy egy jól megválasztott életstílusban találhatjuk meg. Hanem egyetlen személyben: Jézus Krisztusban.

Jézus neve szó szerint ezt jelenti: Szabadító. Az Ő szabadítása egészen személyes. Személyes, mert önmagát áldozta fel szabadulásunkért. És személyes, mert szabadítása a Vele való egészen személyes kapcsolatban lesz a miénk. Olvassuk, hallgatjuk Jézus szavait a Bibliából, és szavai életre kelnek, és bennünket is életre keltenek. Megszólítjuk Őt imádságainkban, Ő pedig – csak figyeljünk! - jelenlétével válaszol. Elmondjuk Neki mindazt, ami lelkiismeretünket terheli, Ő pedig leveszi rólunk a terheket, hogy felszabadulhassunk. Önmagával tölti be testünket és lelkünket az úrvacsorában, így formál át bennünket az Atya gyermekeivé. Ez az örömhír világít bele böjtünk közepébe. Ez az örömhír indítja el a változást bennünk és kiszolgáltatottsággal, félelmekkel, terhekkel teli életünkben a szabadulás felé. Ámen.

(Mennyei) Istentisztelet egy rendhagyó vasárnapon

https://www.pinterest.com/pin/350506783494329833/

BÖJT HARMADIK VASÁRNAPJA (OCULI)

2020. március 15.

Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében. Ámen.

Szemem az Úrra néz szüntelen,

mert õ szabadítja ki lábam a csapdából.

Fordulj felém, és könyörülj rajtam,

mert elhagyott vagyok és szegény.

Enyhítsd szívem szorongását,

szabadíts meg ínségembõl!

Lásd meg elesettségemet és gyötrõdésemet,

és bocsásd meg minden vétkemet!

Õrizd meg lelkemet, és ments meg engem,

ne valljak szégyent amiatt, hogy benned bíztam

Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak és a Szentléleknek,

miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,

és mindörökkön-örökké. Ámen.

Szemem az Úrra néz szüntelen,

mert õ szabadítja ki lábam a csapdából.

Imádkozzunk! Mindenható, örök Isten, aki egyszülött Fiadra, az ártatlan Bárányra vetetted a világ minden bűnét! Kérünk, tekints gyengeségünkre, és ismertesd meg velünk a kereszt erejét, hogy megtisztuljunk minden bűntől és minden gonosz indulattól, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.

A vasárnap evangéliuma: Lk 11, 14-28

14Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. 15Néhányan közülük azonban így szóltak: Belzebubbal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. 16Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. 17Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. 18Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket. 19De ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. 20Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. 21Amikor az erős ember fegyverrel őrzi a maga házát, biztonságban van a vagyona. 22De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. 23Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.

24Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, és ha nem talál, akkor így szól: Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. 25És amikor odaér, kisöpörve és felékesítve találja. 26Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, magánál is gonoszabb lelket, bemennek és ott laknak; és végül ennek az embernek az állapota rosszabb lesz, mint azelőtt volt.

27Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony hangosan így szólt hozzá: Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldog az emlő, amely téged táplált! 28Erre ő így felelt: De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.

Ez Isten írott, szent igéje. Ámen.

KEGYELEM NÉKTEK ÉS BÉKESSÉG ISTENTŐL, A MI ATYÁNKTÓL ÉS AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSTÓL. ÁMEN.

A mai vasárnap igehirdetési alapigéjét megírva találjuk a Jelenések könyvének 5. fejezetében, a 11. verstől a 14. versig a következőképpen:

11És látomásomban sok angyal hangját hallottam a trón, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt;12és így szóltak hatalmas hangon: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!

13És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!

14A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták őt.

Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Ebben az évben egészen különösen alakul számunkra böjt 3. vasárnapja. Különleges ez a nap, mert éppen március 15-re, nemzeti ünnepünkre esik. Mégsem ünnepelünk együtt, hanem mindannyian szobánkban tartunk csendes istentiszteletet. Engem is az óvatosság vezérel, amikor lázas kislányom betegsége miatt nem megyek be az Otthonba, hanem írott formában küldöm el a Testvéreknek az istentisztelet igéit, az igehirdetést és az imádságokat. A Magyarországi Evangélikus Egyház Püspöki Tanácsa pedig a koronavírus járványa miatt nyomatékosan javasolja, hogy legalább virágvasárnapig ne tartsunk sem istentiszteletet, sem egyéb alkalmat.

Ebben a rendhagyó helyzetben a szokásosnál talán érzékenyebb állapotban talál minket Oculi vasárnapja. Oculi azt jelenti: szemek. Ahogyan a vasárnap zsoltárában olvastuk: “Szemem az Úrra néz szüntelen, mert ő szabadítja ki lábam a csapdából.” De vajon hogyan gondolunk mi az Úrra, amikor Őrá nézünk, és Őt szólítjuk meg szorult helyzetünkben? Milyen az Úr, akire tekintünk?

Az evangéliumi olvasmány úgy mutatja be nekünk Jézust, mint aki megszánja az embert, és képes kiűzni belőle a néma ördögöt, képes legyőzni a sötétség hatalmát a bajba jutott ember életében. A Jelenések könyvéből való igehirdetési alapigénkben pedig János evangélista látomásán keresztül enged számunkra bepillanást Jézus a végső jövőbe: akkor “minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van” az Atyát és a Fiút dicsőíti örökkön-örökké.

Jézus akarata volt, hogy János Pátmosz szigetén megírja a Jelenések könyvét. Az Ő akarata az is, hogy ma az evangélikusok népe és a mi kis közösségünk is az angyalok és minden teremtmény mennyei dicsőítését olvassuk. Mert Jézus tudja, hogy szükségünk van az Ő fenségének meglátására. Szükségünk van arra, hogy megértsük: a végén egyedül Jézus fog számítani, sőt, valójában most is egyedül Ő számít. Hogy ismerjük-e Jézust, közösségben vagyunk-e Vele, hogy Benne és Belőle élünk-e nap mint nap. Ismerjük-e Jézust, az értünk megöletett Bárányt, aki elszenvedte a kereszten a bűneink büntetését? És ismerjük-e Jézust, a feltámadt Urat, aki él örökkön-örökké, aki helyet készít nekünk a mennyben, és aki a Szentlélek által velünk van a világ végezetéig?

Emlékszünk Mária és Márta történetére. Jézus és a tanítványai betértek Mária és Márta otthonába. Mária a Mester lábához ült, és hallgatta Őt. Márta pedig a vendéglátással foglalatoskodott, ám végül kifakadt: “Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Mondd hát neki, hogy segítsen! 41Az Úr azonban így felelt neki: Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, 42pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (Lk 10, 40-42)

“Kevésre van szükség, valójában csak egyre”: Jézusra. Jézusra van szükségünk, amikor nemzetünk sorsáért aggódunk. Jézusra van szükségünk, amikor a jövőnkért és az egyház jövőjéért aggódunk. Jézusra van szükségünk, amikor egészségünkért és szeretteink egészségéért aggódunk. Jézusra van szükségünk, amikor a betegekért, a kiszolgáltatottakért, a munkájukat elvesztőkért, és az egészségügyben küzdőkért aggódunk. Mert minden látszat ellenére “a trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom (igen, a hatalom) örökkön-örökké!” Ámen.

Boldogok, akik hallgatják és megtartják Isten beszédét. Áldjuk és magasztaljuk a Szentháromság egy igaz Istent, valljuk meg hitünket az Apostoli Hitvallás szavaival!

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem az egyetemes anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

ISTEN BÉKESSÉGE, AMELY MINDEN ÉRTELMET MEGHALAD, ŐRIZZE MEG SZÍVETEKET ÉS GONDOLATAITOKAT A KRISZTUS JÉZUSBAN. ÁMEN.

Imádkozzunk! Irgalmas Istenünk! Te elküldted Jézust ebbe a világba, hogy kihirdesse és felmutassa nekünk kegyelmes szeretetedet. Segíts, hogy teljes bizalommal könyörögjünk Hozzád!

Istenünk, Szentlelked által segíts meg minket, hogy életünket a Te kezedben lássuk, és ne csak földi életünk végéig, hanem az örök élet távlatában gondolkodjunk! Add, hogy minden dolgunkban bízzunk szelíd, mégis ellenállhatatlan hatalmadban!

Irgalmas Istenünk, könyörgünk hazánkért! Köszönjük Benned bízó elődeinket, minket is felemelő nemeslelkűségüket és bátorságukat! Add, hogy mi is Beléd vessük reménységünket!

Kérünk Istenünk, légy irgalmas hozzánk a mostani időben is, amikor járvány veszélyezteti nem csak testünket, hanem lelkünket is. Éreztesd velünk, hogy Te akkor is velünk vagy, amikor szeretteink nélkül töltjük napjainkat, és vigasztalj meg bennünket jelenléteddel!

Istenünk, könyörgünk az idősekért, a betegekért, az egészségügyben dolgozókért, az otthonokért, a magányosan élőkért, azokért, akik elveszítik munkájukat, és mindazokért, akiket a járvány elválaszt családjuktól!

Irgalmas Istenünk, adj erőt mindnyájunknak, hogy mindvégig megálljunk a hitben, és halálunk óráján fogadj be országod el nem múló örömébe, az
Úr Jézus Krisztusért, aki veled és a Szentlélekkel Isten, él és uralkodik mind-
örökkön-örökké. Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,

szenteltessék meg a te neved,

jöjjön el a te or szágod,

legyen meg a te akaratod,

amint a mennyben, úgy a földön is.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,

és bocsásd meg vétkeinket,

miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,

és ne vígy minket kísértésbe,

de szabadíts meg a gonosztól,

mert tied az ország, a hatalom és a dicsõség

mindörökké. Ámen.

Az Úr áldjon meg és őrizzen meg téged!

Az Úr világosítsa meg az ő arcát terajtad,

és könyörüljön rajtad!

Az Úr fordítsa az ő arcát tefeléd,

és adjon neked békességet!

Ámen.

Titkok és kuncogók

Igehirdetés Kol 1, 24-29 alapján

Elhangzott 2020. március 8-án a Fabricius Otthonban

A kép forrása: https://www.pinterest.cl/pin/219409813069943912/?nic_v1=1a8lV%2FCMR4hmW0%2BwBIr0Y3iNCWeiX71r2EARMg9Mo4kQVj5ZWX1EHwu4YqXQ6Jvhwm

24Most örülök a tiértetek elviselt szenvedéseimnek, és testem elszenvedi mindazt, ami a Krisztus gyötrelmeiből még hátravan, az ő testéért, amely az egyház. 25Ennek a szolgájává lettem a szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét; 26mégpedig azt a titkot, amely örök idők és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, 27akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. 28Mi őt hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban. 29Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.

A mai igénk Pál apostol Kolossébeliekhez írott leveléből származik. A kolosséi gyülekezetet nem Pál alapította, hanem talán az egyik tanítványa, Epafrász. De amikor a kis közösség egysége megbomlott, Epafrász elment Pálhoz, hogy meglátogassa őt az efezusi börtönben. Pál pedig az aggasztó hírek hatására baráti levelet írt tanítványa gyülekezetének.

A kolosséi gyülekezet tagjainak olyan kérdése, kétsége volt, amely ma is sokaknak a kérdése: Van-e hatalma Jézusnak a világban? Van-e ereje Jézusnak a világban, az életemben? De máshonnan is közelíthetünk a kérdéshez: Akarjuk-e, hogy Jézusnak legyen hatalma az életünkben?

Az egyik lelkész kolléganőm mesélte nemrég, hogy néhány hónappal ezelőtt felkereste őt egy jegyespár, akiket azelőtt soha nem látott. Amikor leültek beszélgetni, kiderült, hogy az egyikük katolikus, és elvált, a másikuk pedig kereszteletlen, és szintén elvált. De szerettek volna templomi esküvőt. A lelkésznő elmondta nekik, hogy a gyülekezetben nem csak templomi esküvőre van lehetőség, hanem keresztelkedésre, és a közösségben való részvételre is, és kérte őket, hogy gondolkodjanak erről. Azóta se látta őket… Tehát amikor az a kérdés, hogy van-e hatalma Jézusnak a világban és az életünkben, akkor az is kérdés, hogy akarjuk-e, hogy tényleg legyen hatalma az életünkben?

Pál titkokról ír a levelében: a szenvedéséről, amely a hite miatt éri, a szenvedéséről, amelyet az egyházért visel, és melléteszi a meggyőződését: „Isten azzal bízott meg, hogy teljesen feltárjam előttetek Isten igéjét, a titkot”. Különös, hogy Pál titoknak nevezi azt, amit emberek százainak, ezreinek hirdetett. Pedig ugye, amit három ember tud, az már nem titok… És az evangélium mégis titok, mert lehet, hogy hirdetjük, és lehet, hogy teológiailag pontosan értjük, de a valóságát csak az élheti át, akinek megadta a Szentlélek.

Gondoljunk csak a mai vasárnap evangéliumára, a kánaáni asszony történetére! Jézus és a tanítványok találkoznak egy pogány asszonnyal, aki felismeri Jézusban a Messiást. Úgy szólítja meg Jézust: „Uram, Dávid Fia!” Ezzel a megnevezéssel emlegették a zsidók a Messiást, akit vártak. És itt van egy pogány asszony, egy olyan nép leánya, amelynek tagjait a zsidók csak kutyáknak tartották. És ez a nő valahonnan mégis tudja, hogy Jézus a megígért Messiás! Honnan tudja? „Egy pogány asszony is fel tudta ismerni Jézust, mert a hit nem tulajdonság, hanem ajándék.” (Tubán József)

Na de mi a titok tartalma, amiről Pál beszél? „Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek.” Ez egy olyan mondat, amit ha igazán komolyan vennénk, akkor mi is átélnénk Avilai (Szent) Teréz mondatának igazságát: „A mennyország felé vezető út végig mennyország.” Mert, ahol azt olvassuk a magyar fordításban, hogy „Krisztus közöttetek van”, ott a görög szövegben az „en hümin” szerepel, ami nem csak azt jelenti, hogy közöttetek van, hanem azt is, hogy bennetek van, veletek van, sőt általatok van jelen - mások számára! Tehát Jézus Krisztus bennetek van, közöttetek van, veletek van, és általatok van jelen. És Pál azt írja: ²⁹Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.” Ez azt jelenti, hogy Jézusnak igenis van hatalma. Működik, munkálkodik bennünk, közöttünk, velünk, és általunk az egész világban! És van hatalma, ereje arra, hogy megtartson bennünket még a szenvedésben is.

Élt a 19. század első felében egy nehéz sorsú angol költőnő, Elizabeth Barrett Browning. Jómódú nagycsaládba született, ám 14 éves korától kezdve sorra érték a csapások. 14 évesen leesett a lóról, és lebénult. 15 évesen TBC-t kapott, amelynek nyoma egész életét végigkísérte. Majd elveszítette édesanyját és legkedvesebb öccsét. Ez a nő írta egyik versében:

"Mennyektől roskadozik a föld,

és minden közönséges bokorban ott lobog az Isten,

De csak a látók

veszik le saruikat..."

Varga Gyöngyitől, az Áldáskönyv (és társai) szerzőjétől hallottam, hogy van egy olyan válfaja a bújócska játéknak, amit úgy hívnak, hogy szardínia. Az a lényege, hogy egyetlen ember bújik el, a többiek pedig keresik. Aki megtalálja, az csendben mellé kuporodik, és egyre többen kuporodnak oda, mert az elbújtak kuncogása elárulja őket. Hát ilyen az a titok is, amiről Pál beszél. Jézus mellé kuporodunk, és kuncogunk, és ezért kuporodnak oda egyre többen. Bárcsak minket is az örömünk miatt „találnának meg” az emberek… Látnák, hogy minden szenvedés és megpróbáltatás ellenére is van reménységünk a Krisztusban.

Van-e Jézusnak hatalma a világban? És van-e hatalma, akarjuk-e, hogy legyen hatalma a mi életünkben is? Pál apostol arról vallott a Kolosséban élő keresztényeknek, és nekünk is, hogy Jézus ereje által tud küzdeni, és Jézus ereje hatalmasan munkálkodik benne. Így lehet ez a mi életünkben is. Erre ad lehetőséget a böjt ideje is: időt és teret adhatunk Jézusnak az életünkben, a gondolatainkban, a lelkünkben.

Egy asszonytestvér mesélte, hogy lelkileg nehéz helyzetekben, amikor úgy érezte: „nekem ez nem megy”, mondta Jézusnak, hogy jöjjön, és adjon neki békességet. És Jézus jött, és megadta. „Tudom, hogy ez hihetetlen – mondta -, de így van. Ehhez be kell vallani, hogy kész, nekem nem megy. És hívni Jézust, hogy Ő adja meg. És megadja.” Ámen.

Egymásra mutogatás helyett...

Igehirdetés Jak 1, 12-15 alapján

Elhangzott: 2020. Március 1-én a Fabricius Otthonban

Raffaello: Ádám és Éva

12Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. 13Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. 14Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. 15Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.

Böjt kapujában, a múlt vasárnapi istentiszteleten Isten igéje őszinteségre hívott bennünket: őszinte magunkba nézésre, és őszinte kapcsolatra. Erre az alapra tudunk építkezni a böjti időben. Ma pedig, a böjti idő 1. vasárnapján az ünnep minden igéje a kísértésről szól. De miért pont a kísértésről?

Az ősegyházban a Húsvét előtti hetekben készítették fel a keresztelésre azokat, akik keresztyénné akartak válni. A böjti idő volt a keresztségre való felkészülés ideje. Ám ősi tapasztalat, hogy amikor valaki arra készül, hogy Istené legyen, Jézus Krisztus követője váljon, akkor megjelenik a Kísértő, még erőteljesebben, mint bármikor. Az a célja, hogy bűnre csábítson, és Istentől eltávolítson. Amikor pedig mi, keresztyének arra törekszünk, hogy böjt idején teret adjunk önmagunkban és az életünkben Istennek, hogy betöltsön minket, akkor számíthatunk arra, hogy a kísértések felerősödnek bennünk és körülöttünk.

Éppen ezért már az ősegyházban is Jézus megkísértésének a története hangzott fel ennek az időszaknak az elején. Úgy kezdd el a böjtöt, úgy teremts nagyobb teret Istennek magadban, hogy tudod: Jézus az, aki legyőzött minden kísértést, és Te is Ővele tudod legyőzni a Téged érő kísértéseket.

A legtöbben nehezen viseljük már csak a tényét is a kísértés lehetőségének. Miért van ez így? Miért olyan nehéz az élet, miért kell mindig harcban állnunk önmagunkkal és a Kísértővel? Nagy a kísértés arra, hogy megfáradjunk, vagy éppen felelőst keressünk. Kinek a hibája, hogy folyton küzdenünk, viaskodnunk kell?

Ádám és Éva, amikor Isten felelősségre vonta őket engedetlenségük miatt, egymásra mutogattak, meg a kígyóra, és végső soron Istenre. „Az asszony, akit te adtál mellém, ő adott nekem a fáról.” „A kígyó szedett rá, azért ettem.” Hibást, felelőst, bűnbakot keresünk, miközben az ige azt mondja: „mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe”.

Gondolkodtál már azon, hogy Ádám és Éva mindent, de mindent megkaptak Istentől az Éden kertjében? Nem létezett ott hiány, szükség. Minden tökéletes volt számukra. Mégis úgy döntöttek, hogy engedetlenek lesznek, és azt teszik, amit Isten megtiltott nekik. „Mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe”. Vajon ismerjük-e a saját kívánságainkat, a gyenge pontjainkat? A Kísértő biztos, hogy ismeri! Ezerféle arca és eszköze van arra, hogy kihasználja ezeket. Jézus megkísértésének a történetében azt olvassuk, hogy az ördög még a Szentírásból is idéz, hogy tőrbe csalja Jézust. Mert mindenkit személyre szabottan kísért.

Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy amikor gyónunk, melyek azok a bűnök, amelyek rendre visszatérnek az életünkbe. Milyen visszatérő bűneink vannak az Istennel való kapcsolatunkban, az önmagunkkal és az embertársainkkal való kapcsolatunkban? Mert ha ezeket felismerjük, és azok gyökerét is meglátjuk, akkor jobban odafigyelhetünk, és tudatosabban kérhetjük Jézus segítségét. Kérhetjük, hogy mutassa meg nekünk a gyenge pontjainkat, és segítsen megerősödni abban, amivel ellenállhatunk a kísértésnek.

A kígyó azt hazudta az első emberpárnak, hogy nem halnak meg, ha esznek a tiltott gyümölcsből. Az volt a csavar a szavaiban, hogy valóban nem maga a gyümölcs ölte meg őket. Nem volt az mérgező. Hanem az volt a vesztük, hogy a kígyó rést üthetett az Istenben való bizalmukon. Elképzelték, hogy Isten nélkül is élhetnek. Arra vágytak, hogy Isten nélkül élhessenek. Elszakították magukat Istentől, pedig Nélküle nincsen igazi és teljes élet.

Bennünk is ez a kívánságok gyökere: Gondolhatjuk azt, hogy nem kell nekünk az Isten. Vagy legalábbis csak korlátozottan. Csak szolidan. Csak amennyire kényelmes, amennyire megnyugtató. De gondolhatjuk azt is, hogy mi nem kellünk az Istennek. Pedig az Isten jön, és a szellős alkonyatban, mint egy szerelmes jár-kel a kertben, hogy találkozhasson velünk. Még azután is, hogy kísértésbe estünk! Mert Ő ennek ellenére is szeret. Így is akar bennünket, így is vágyik ránk.

Ezért lehetséges az, amit Jakab apostol ír: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart.” Boldog ember az, aki tudja, hogy a kísértések közepette sem hagyja magára az Isten. Boldog ember az, aki tudja, hogy van nekünk Jézusunk, aki minden kísértést legyőzött, és Vele mi is győzhetünk. Boldog ember az, aki tudja: arra sóvárog az Isten, hogy nekünk adhassa az élet koronáját, és ezért mindent megtesz, ezért munkálkodik, ezért küzd. És boldog ember az, aki ebben a tudatban, ezzel a hittel indulhat el a böjti úton. Ámen.